Attribúció (pszichológia)

Az attribúció ( latin  attributio  - attribúció) egy pszichológiai kifejezés, amely egy másik személy viselkedésének okait magyarázó mechanizmust jelöl.

Ez különösen olyan tulajdonságok tulajdonítása lehet a társadalmi objektumoknak (egy személynek, csoportnak, társadalmi közösségnek), amelyek nem jelennek meg az észlelés területén. Az attribúció szükségessége abból adódik, hogy az információ, amelyet a megfigyelés adhat az embernek, nem elegendő a társadalmi környezettel való megfelelő interakcióhoz, és „be kell fejezni”. A közvetlenül észlelt információ ilyen „kiegészítésének” fő módja a hozzárendelés.

Az ok- okozati attribúció alatt a kommunikációs partner viselkedésének értelmezését értjük úgy, hogy feltételezéseket tesz motivációiról , szándékairól, érzelmeiről , viselkedési okairól, személyiségjegyeiről, majd ezeket a partnernek tulajdonítja. Az ok-okozati attribúció határozza meg a társadalmi észlelést (percepciót), minél több, annál nagyobb a kommunikációs partnerrel kapcsolatos információhiány. Az attribúció eredményei anyagiakká válhatnak a társadalmi sztereotípiák kialakulásához . A sztereotip felfogás két különböző következményhez vezet. Először is egy másik személy (emberek) tudásának egyszerűsítése. Másodszor, a különféle társadalmi csoportok (szakmai, társadalmi-gazdasági, etnikai stb.) képviselőivel kapcsolatos előítéletek kialakítására .

Szakasz:

1. Az emberi viselkedés megfigyelése
2. Logikus következtetés az emberi szándékokról
3. A viselkedés motívumainak tulajdonítása egy személynek

Hozzárendelési stílusok:

• A belső (diszpozitív) attribúció az emberi viselkedés összekapcsolása annak jellemzőivel.
• A külső attribúció egy személy viselkedésének egy helyzethez való társítása.

Hozzárendelési stílustényezők: [1]

• A konszenzus - sokakban rejlő viselkedést gyakrabban szituációs motívumoknak tulajdonítják, és nem szabványos - személyes.
• Szándékosság - a szándékos viselkedést gyakrabban személyes indítékoknak tulajdonítják, és a kiütéses viselkedést - helyzetfüggő.
• Következetesség - a személyes indítékokat gyakrabban tulajdonítják a következetes viselkedésnek, a szituációs motívumokat pedig gyakrabban egyetlen egynek tulajdonítják.

Alapvető hozzárendelési hiba

Az alapvető attribúciós hiba  az a tendencia, hogy a viselkedést diszpozíciós (személyes) okoknak tulajdonítjuk a szituációs okok rovására.

Az ember hajlamos arra, hogy sikereit diszpozíciósan magyarázza, a kudarcokat pedig - helyzet szerint, mások sikereivel és kudarcaival minden pont az ellenkezője.

A cselekvő számára az alak a helyzet, a megfigyelő számára pedig a helyzet a háttér, az alak pedig a cselekvő. Ezért a szereplő kevésbé hajlamos az alapvető attribúciós hibára, a megfigyelő pedig hajlamosabb.

Bernard Weiner az oksági lokusz (koncentráció) három dimenzióját javasolta:

• belső külső
• stabil - instabil
• irányított – ellenőrizetlen

Ezen dimenziók különféle kombinációiból összeállított nyolc modell teszi lehetővé az esemény motivált értékelését.

Jegyzetek

1. ↑ Kelly

Irodalom

• Gordon, L. M.; Graham, S. Attribúcióelmélet // The Encyclopedia of Human Development  (angol) . - Thousand Oaks: Sage Publications , 2006. - Vol. 1. - P. 142-144. — ISBN 1-4129-0475-7 .