Balfour, Arthur

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. április 29-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .
Arthur James Balfour
angol  Arthur Balfour
50. brit miniszterelnök
1902. július 11.  – 1905. december 5
Uralkodó Edward VII
Előző Robert Salisbury
Utód Henry Campbell-Bannerman
brit külügyminiszter
1916. december 10.  - 1919. október 23
A kormány vezetője David Lloyd George
Előző Edward Gray
Utód George Curzon
Az Admiralitás első ura
1915. május 25.  - 1916. december 10
A kormány vezetője Herbert Asquith
David Lloyd George
Előző Winston Churchill
Utód Edward Carson
A kis pecsét őrzője
1902. július 11.  – 1903. szeptember/október
Előző Robert Salisbury
Utód James Gascoigne-Cecil
Születés 1848. július 25.( 1848-07-25 ) [1] [2] [3] […]
Whittingham,East Lothian,Skócia
Halál 1930. március 19.( 1930-03-19 ) [1] [2] [3] […] (81 éves)
Temetkezési hely
Apa James Maitland Balfour
Anya Blanche Gascoigne-Cecil
A szállítmány Nagy-Britannia Konzervatív Pártja
Oktatás Trinity College
A valláshoz való hozzáállás Presbiterianizmus
Autogram
Díjak
Harisnyakötő rendelése UK ribbon.svg UK Order of Merit ribbon.svg Szabadságkereszt 3. osztály 1. osztály
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Arthur James ____________ grófja1.Balfour,Balfour 1930. március [1] [2] [3] […] , Woking , Anglia ) brit államférfi , aki nagybátyja, a Salisbury marquess , mint Nagy-Britannia 50. miniszterelnöke 1902 -ben . Az első világháború alatt (1916-19) külügyminiszterként , majd a Tanács elnöki tisztét töltötte be (1919-1922, 1925-1929). Összességében csaknem fél évszázadot töltött a brit politikai Olimposz csúcsán.

Életrajz

Az arisztokrata elit képviselőjeként Balfour az Etonban és a Cambridge -ben ( Trinity College ) tanult. 1874-ben végzett érettségi után a Konzervatív Pártból beválasztották az alsóházba , ahol ékesszólásával hívta fel magára a figyelmet. 1879-ben megírta „A filozófiai kétely védelme” című értekezését, amelyben a vallás felsőbbrendűsége mellett érvelt a tudomány felett.

Amikor 1885-ben Salisbury nagybátyja átvette a miniszterelnöki posztot, Balfour azt a feladatot kapta, hogy felügyelje az önkormányzati ügyeket . Salisbury második miniszterelnöksége (1886-92) idején Balfour titkári helyet kap a kabinetben, először Skóciában , majd Írországban . Az ír önkormányzati elképzelésekkel szembeni kemény ellenállásért a "véres Balfour" becenevet kapta.

1891-ben Balfour lett az alsóház vezetője és a Pénzügyminisztérium első ura, vagyis nagybátyja után a második kormányzó. A liberális Gladstone (1892–94) hatalomra kerülésével ő vezette a parlamenti ellenzéket. 1895-ben Salisbury harmadszor lett miniszterelnök. Ahogy a miniszterelnök egészsége megromlott, az ország tényleges irányítása egyre inkább unokaöccse kezébe került.

Miután győztesen véget vetett a búr háborúnak (amelyet helytelenített), Balfour 1902 júliusában Salisbury utódja lett a miniszterelnöki székben. Törvényt írt alá az iskolák önkormányzatokhoz való átadásáról. A dél-afrikai bányák munkaerőhiány-problémáját Kínából importált munkaerővel oldották meg. Fogva tartásuk körülményei humanitárius tiltakozásokat váltottak ki. Általában véve Balfour belpolitikája nem volt népszerű.

1904-ben megalakult a Birodalom Védelmi Bizottsága, és lezárultak az angol-francia szövetségről ( Antente ) folytatott tárgyalások. Balfour azonban nem tudta kihasználni ezt a sikert. A tory táboron belül egyre nőttek a nézeteltérések Balfour és Chamberlain frakciói között a szabadkereskedelem kérdésében. A Hull-incidens Angliát az Oroszországgal vívott háború szélére sodorta . 1905 decemberében Balfournak le kellett mondania a miniszterelnöki posztról, bár 1911 novemberéig megőrizte a párt vezetését.

Az első világháború tetőpontján ( 1915 májusában ) H. G. Asquith háborús koalíciós kormányt alakított . Balfour benne kapta az Admiralitás első lordjának posztját , amelyet korábban Winston Churchill töltött be . 1916 decemberében Balfour bejelentette, hogy támogatja Lloyd George -ot . Bár 1919 -ig külügyminiszterként dolgozott, Balfour keveset avatkozott be a katonai diplomáciába és a béketárgyalásokba. 1917 novemberében aláírta a történelmi Balfour-nyilatkozatot  , amely a palesztinai zsidó állam létrehozásának "első jele".

1919–22-ben és 1925–29-ben Balfour továbbra is a Tanács elnökeként szolgált a kormányban. Elkészítette a Balfour-jelentést (1926), amely az 1931 -es Westminster Statútum alapját képezte, amely szabályozta az anyaország és a Brit Birodalom fennhatóságai közötti kapcsolatokat . 1922-ben a király Balfour grófja és Traprain vikomt ( Viscount Traprain ) címet adományozta az ex-premiernek.

A Londoni Királyi Társaság tagja ( 1888) [5] [6] , a Brit Akadémia tagja (1902) [7] és elnöke (1921-1928) , a Francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia külföldi tagja (1919)

Befejezetlen emlékiratai posztumusz jelentek meg.

Tel-Aviv , Jeruzsálem és más izraeli városok utcáit Lord Balfourról nevezték el.

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Arthur James Balfour, Balfour 1. grófja // Encyclopædia Britannica 
  2. ↑ 1 2 3 4 Lundy D. R. Arthur James Balfour, Balfour 1. grófja // The Peerage 
  3. ↑ 1 2 3 4 Arthur James Balfour // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  4. ↑ Encyclopædia Britannica 
  5. ↑ Balfour; Arthur James (1848-1930); Balfour 1. grófja // A Londoni Királyi Társaság honlapja  (angol)
  6. ↑ Miniszterelnökök a Királyi Társaságban | Az adattár | Royal Society  (angol) . blogs.royalsociety.org. Letöltve: 2019. május 5. Az eredetiből archiválva : 2019. május 5.
  7. ↑ Right Hon the Earl (Arthur) Balfour archiválva : 2020. június 13. a Wayback Machine -nél 

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Fotó, videó és hang
Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz