Arsenobetain

Arsenobetain
Tábornok
Szisztematikus
név		 2- (trimetil-arszaniil)-acetát
Hagyományos nevek Arsenobetain
Chem. képlet C5H11AsO2 _ _ _ _ _
Fizikai tulajdonságok
Moláris tömeg 177,997501013 g/ mol
Osztályozás
Reg. CAS szám 64436-13-1
PubChem 47364
Reg. EINECS szám 634-697-3
MOSOLYOK   C[As+](C)(C)CC(=O)[O-]
InChI   InChI=1S/C5H11AsO2/c1-6(2,3)4-5(7)8/h4H2,1-3H3SPTHHTGLGVZZRH-UHFFFAOYSA-N
RTECS CH9750000
CHEBI 82392
ChemSpider 43109
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Az arsenobetain egy szerves arzénvegyület, amely a halakban található arzén fő forrása [1] [2] [3] [4] . Ez a trimetilglicin arzén analógja , ismertebb nevén betain . Biokémiája és bioszintézise hasonló a kolinhoz és a betainhoz.

Az arsenobetain gyakori anyag a tengeri biológiai rendszerekben, és sok más szerves arzénvegyülettel, például a dimetil -arzinnal és a trimetilarzinnal ellentétben viszonylag nem mérgező [5] .

Az 1920-as évek óta köztudott volt, hogy a tengeri halak szerves arzénvegyületeket tartalmaznak, de 1977-ig nem lehetett tudni, hogy kémiai szerkezetének kialakításakor az arzenobetain volt a domináns vegyület [6] .

Toxicitás

Más, legtöbb mérgező arzénvegyülettől eltérően az arsenobetain kis mennyiségben gyakorlatilag nem mérgező, és könnyen kiválasztódik a vesén keresztül.

Összehasonlításképpen : az arzénsav (As(OH)3) LD50-értéke (egereknél) körülbelül 34,5 mg/kg, míg az arzenobetain LD50-je meghaladja a 10 g/kg-ot [7] .

Jegyzetek

  1. ↑ Maher, B. Előszó: Research Front - Arsenic Biogeochemistry // Environmental Chemistry. - 2005. - T. 2 , 3. sz . - S. 139-140 . - doi : 10.1071/EN05063 .
  2. ↑ Francesconi, KA Current Perspectives in Arsenic Environmental and Biological Research  //  Environmental Chemistry : folyóirat. - 2005. - 20. évf. 2 , sz. 3 . - P. 141-145 . - doi : 10.1071/EN05042 .
  3. ↑ Adair, BM; Waters, S.B.; Devesa, V.; Drobna, Z.; Styblo, M.; Thomas, DJ Commonalities in Metabolism of Arsenicals // Environmental Chemistry. - 2005. - T. 2 , 3. sz . - S. 161-166 . - doi : 10.1071/EN05054 .
  4. ↑ Ng, JC Environmental Contamination of Arsenic and its Toxicological Impact on Humans  //  Environmental Chemistry : folyóirat. - 2005. - 20. évf. 2 , sz. 3 . - P. 146-160 . - doi : 10.1071/EN05062 .
  5. ↑ Bhattacharya, P.; Welch, A. H.; Stollenwerk, KG; McLaughlin, MJ; Bundschuh, J.; Panaullah, G. Arzén a környezetben  : Biológia és kémia  // A teljes környezet tudománya : folyóirat. - 2007. - Vol. 379. sz . 2-3 . - P. 109-120 . - doi : 10.1016/j.scitotenv.2007.02.037 . — PMID 17434206 .
  6. ↑ Edmonds, J.S.; Francesconi, K. A.; Cannon, JR; Raston, C. L.; Skelton, BW; White, A. H. Az arzenobetain, a nyugati sziklahomár, Panulirus longipes cygnus George  arzén alkotórészének izolálása, kristályszerkezete és szintézise //  Tetrahedron Letters : folyóirat. - 1977. - 1. évf. 18 , sz. 18 . - P. 1543-1546 . - doi : 10.1016/S0040-4039(01)93098-9 .
  7. ↑ Cullen, William R.; Reimer, Kenneth J.  Arsenic speciation in the environment  // Chemical Reviews. - 1989. - 1. évf. 89 , sz. 4 . — P. 713–764 . - doi : 10.1021/cr00094a002 .

Források