Montgomery, Arnulf

Arnulf de Montgomery ( eng.  Arnulf of Montgomery , fr.  Arnulf de Montgomery ; kb. 1066 - 1118 / 1122 ) - anglo-normann arisztokrata, Pembroke grófja 1093-1102-ben, feudális [ báró 0 10-ben , Roger II de Montgomery, Shrewsbury 1. grófja és Mabel de Belleme fia , aki aktív a délnyugat- wales leigázására vívott harcban . Bár ő volt a legfiatalabb fia, Arnulf apja életében sikerült visszaszereznie magának a földet Pembrokeshire -ben (Délnyugat- Wales ), ahol felépítette a Pembroke-kastélyt . Bizonyítékok vannak arra, hogy II. Vörös Vilmos király a grófi címet adta neki. Arnulf később több földet kapott Holdernessben és Lincolnshire -ben . Bár Arnulf arra számított, hogy gyermektelen testvére , Hugh de Montgomery, Shrewsbury 2. grófja halála után megkapja vagyonát , a király átadta azokat a Montgomery fivérek legidősebbjének, Robert de Bellemnek .

1102-ben Arnulfot kiutasították Angliából, mert részt vett Robert de Bellem I. Henrik király elleni felkelésében , és vagyonát elkobozták. Bár később sikerült kibékülnie a királlyal, soha nem kapta vissza a földet. Az 1110-es években Arnulf V. Fulk Anjou gróf udvarában kötött ki . Ebben az időszakban gyakran utazott, esetleg különböző diplomáciai képviseletekre.

Arnulf egy ír hercegnőt vett feleségül, de a házasság révén nem sikerült Írországban letelepednie. Vita tárgya azon gyermekek jelenléte, akik ebben a házasságban születhettek. A skót Montgomery klán és a walesi Carew család megpróbálta Arnulfból származtatni , de erre nincs bizonyíték.

Eredet

Arnulf a montgomeryi normann családból származott , akiknek Normandiában voltak birtokai . Kathleen Thompson szerint a Montgomery család vagy a Közép-Normandiában letelepedett korai skandinávok leszármazottai voltak, akik nem függtek a roueni enklávétól, nem voltak kapcsolatban a hercegi családdal, vagy a Montgomery-hegységben telepedhettek le, ami könnyebben ment. megvédeni, miután a normann népvándorlás idején érkezett ide.nyugat felé a 10. század közepén. Birtokuk központja Montgomery volt (a mai Saint-Germain-de-Montgomery és Sainte-Foy-de-Montgomery települések, Calvados francia megyében ). Emellett a képviselők kapcsolatban álltak Normandia hercegeivel. A család első megbízhatóan ismert képviselője Roger I de Montgomery volt, aki Ördög Róbert herceg (1027-1035) uralkodása idején előkelő helyet foglalt el a normann nemesség körében. Montgomery ura volt, és egyben Yemua régió vikomtja , de a Hódító Vilmos kisebbségét kísérő anarchia idején (1035-1040) szégyenbe esett, és kizárták a hercegségből. 5 fia közül három meghalt az anarchia idején. A harmadik fiú, Roger II de Montgomery volt a javak örököse , aki Hódító Vilmos herceg tanácsadója volt, és élvezte nagy bizalmát. Mabel de Belleme -mel kötött házassága révén hatalmát kiterjesztette a Belleme-ház birtokaira is , amely Normandia déli határán, valamint Île-de-France és Maine megyében [3] [4] [5 ] ] .

Mabel de Belle-lel kötött házasságából Roger II-nek 6 fia és 4 lánya született. A fiúk közül a legidősebb, Roger gyermekkorában meghalt. Arnulf volt a legfiatalabb az ebben a házasságban született fiak közül [3] [4] [6] [7] .

Korai karrier

Arnulf valószínűleg az 1060-as évek végén született [8] (talán 1066 körül [7] ). Mivel ő volt a család legfiatalabb fia, a kilátásai bizonyos birtokok öröklésére meglehetősen homályosak voltak, és egy föld nélküli lovag életét ragyogta be. Arnulf azonban el tudta kerülni ezt a karriert [8] azáltal, hogy bemutatta azokat a lehetőségeket, amelyeket Anglia normann meghódítása és az azt követő letelepedés a normann arisztokraták új királyságába nyitott még a fiatalabb fiak előtt is [7] .

Roger de Montgomery, Arnulf apja nem vett részt a hastingsi csatában , mivel Normandiában maradt, hogy segítsen I. Hódító Vilmos feleségének irányítani a hercegséget távollétében. 1067-ben azonban megérkezett Angliába, ahol 12 megyében, főleg Shropshire -ben és West Sussexben kapott kiterjedt és gazdag birtokokat . Roger később megkapta az Earl of Shrewsbury címet. Shropshire-ben egy sor védelmi kastélyt hozott létre a walesi határon – a Shropshire Marchot . Később fiaival, Hugóval és Arnulffal együtt részt vett a normann terjeszkedésben Walesben [3] [4] .

A forrásokban először Arnulf négy idősebb testvérrel együtt jelenik meg annak az alapítólevélnek a tanújaként, amelyet apjuk 1079/1082 körül a troarni apátságnak adott [9] . 1088-ban Roger de Montgomery néhány fiával együtt részt vett az új angol király, II. Vörös Vilmos elleni felkelésben . Nem tudni, hogy Arnulf részt vett-e benne, és hogy egyike volt-e Robert de Bellem két meg nem nevezett testvérének , akiket Rochester várának ostroma után elfogott a királyi hadsereg [K 1] . Montgomeryből senki sem vett részt a felkelésben [4] [5] [8] .

Az 1090-es évek elején Arnulf, aki ekkorra már tapasztalt és bátor harcos hírnévre tett szert, bátyjával, Rogerrel együtt harcolt Normandiában, részt vett abban a háborúban, amelyet bátyjuk, Robert de Bellem vívott Hugh de Grandmesnil és néhány más normann ellen. feudális urak. 1092-ben Arnulf és Roger ismét támogatta nyughatatlan testvérét, aki megpróbálta megtartani a Belle ősi tartományt I. Fülöp francia király uralma alatt , nem pedig Robert Curthose uralma alatt. De a jövőben Arnulf áttért az angol ügyekre [8] .

angol földbirtokos

1093-ban a Shropshire-i normannok megszállták Nyugat-Walest, elfoglalva Ceredigiont és Dyfedet . Ugyanebben az időszakban Arnulf Pembrokeshire -ben telepedett le, ahol 1093 -ban felépítette Pembroke kastélyát . A kastélyban épült Szent Miklós-templom a dél-normandiai Saint-Martin-de-Seux apátságnak volt alárendelve, családja patronált. Arnulf tizedet adott neki a normandiai Argentan melletti földjeiről [7] [8] .

A pembokeshire-i sikerek és a pembroke-i kastély felépítése fordulópontot jelentett Arnulf karrierjében, amikor megszerezte birtokait. Ezt követően II. Vilmos megerősítette számára egy feudális báróság birtokát, amelynek központja Pembroke-ban volt. Arnulf walesi érdekei egybeestek bátyja, Hugh érdekeivel, aki 1094-ben Shrewsbury grófja címmel örökölte apja angliai javait. A testvérek apjuk halála után szoros kapcsolatot alakítottak ki. A következő két évben összefogtak, hogy egyidejűleg adományokat adjanak "az ősök lelkének emlékére" a La Sauve Major apátságnak, amely Bordeaux közelében található : Hugh alárendelte neki a quatfordi templomot, Arnulf pedig tizedet adott két lincolnshire -i birtokából . Nem teljesen világos, miért választottak egy ilyen távoli aquitániai apátságot, és nem valami közelebbit. Lehetséges, hogy a La Sauve-ot alapító Geraldnak sok követője volt a normannok között, köztük Montgomery [5] [6] [8] lehet .

Arnulf láthatóan élvezte II. Wilhelm helyét. Miután Ed Champagne cselekménye , aki fiát, Stephent [K 2] akarta az angol trónra ültetni, meghiúsult , Holdernessben és Lincolnshire -ben lévő vagyonát elkobozták és Montgomery-be helyezték át [5] .

A " The Complete Peerage " jelentése szerint Arnulf megkapta Pembroke grófságát, de "nyilvánvalóan nem volt gróf". Számos forrás azonban grófi címmel nevezi. Vitalius rendi jelzi, hogy Arnulf Holderness grófja volt, de a terület soha nem volt külön megye. J. Mason megjegyzi, hogy a krónikás szerint a király az ő kérésére és még életében grófi címeket adományozott Roger de Montgomery, Shrewsbury grófjának fiatalabb fiainak, Rogernek és Arnulfnak. Mivel Arnulf apja halála után kapta Holdernesst, így a kutató szerint csak Pembroke grófi címmel ruházhatta fel. Bár Lloyd ezt csak feltételezésnek tartotta, Mason rámutat, hogy Arnulf grófságának sok bizonyítéka van. Ugyanakkor az általa örökölt Pembroke vármegye jóval kisebb volt, mint az 1138-ban megalakult új megye, de már megvoltak a jövőbeli közigazgatás körvonalai: Pembroke vára (bár kezdetleges), vártemplom és születő város. . Ahogy Mason megjegyzi, egy ilyen megye összehasonlítható az akkori Northumberlanddal [5] .

Hugh de Montgomery aktívan részt vett a walesiekkel vívott háborúkban, de 1098 júliusának végén a következő walesi hadjárat során meghalt, nem hagyott örökösöket. Bár Arnulf nyilvánvalóan arra számított, hogy birtokot és testvéri címet kap [K 3] , Montgomery, II. Vörös Vilmos király angol birtoka átruházta bátyjára, Robert de Bellemre [K 4] , akivel aktívan együttműködött Normandiában. . Míg Arnulf a Se apátságba ment, és kolostort is alapított Pembroke-ban testvére és apja emlékére, Robert tulajdonképpen megvette apja javait, és 3 ezer fontot fizetett értük a királynak. Ennek eredményeként Pembroke grófjának Walesre és Holdernessre kellett összpontosítania, és új ambícióit kielégítenie, hogy egy másik helyet keressen, ahová telhetetlen bátyja még nem ért el [5] [6] [8] .

Lázadás I. Henrik ellen

1095 körül Arnulf intézőjét, Gerald of Windsort a Pembroke kastély kasztellánjává tette. Körülbelül ugyanebben az időben feleségül vette Nesta top Rhys walesi hercegnőt , aminek köszönhetően Arnulfnak beosztottja révén sikerült kiterjesztenie befolyását Walesben. Rajta keresztül sikerült kapcsolatot teremtenie Írországgal [8] .

1100-ban megölték II. Vilmost, ami után Arnulfnak, mint sok más anglo-normann arisztokratának, választania kellett, kit támogat: az új angol királyt , I. Henriket vagy Normandia hercegét, Robert Curthose -t, bátyja, Robert régi szövetségesét. de Bellem, aki bár és a család feje volt, miközben megakadályozta, hogy apja angliai vagyonát örökölje. Egy darabig habozott. 1101. március 10-én Doverben Arnulf az új angol király egyik kezese volt, amikor aláírta a szerződést Flandriával , és Pembroke-ban is megkapta tőle a támogatások megerősítését. De ugyanakkor elküldte intézőjét Muirheartach Ua Briain ír királyhoz , egyik lánya kezét követelve. A gróf láthatóan az íreket potenciális szövetségesnek tekintette háború esetén, és a házasságon keresztül is igyekezett kiterjeszteni befolyását Írországra. Ugyanakkor az ír király hasonló követelést kapott III. Magnus norvég királytól, mezítlábtól , aki fiát, Sigurdot egy ír hercegnőhöz akarta feleségül adni . Szembesülve két veszélyes férfi ambícióival, akik házasságon keresztül akartak beavatkozni királysága politikájába, és mindegyikük elvezethetne Írország inváziójához, Muirhertach úgy döntött, hogy szembeállítja őket egymással. Ennek eredményeként 1102-re egyik lányát, Lafracottot fegyveres flotta kíséretében Arnulfba küldte, a másik pedig nagyjából ugyanebben az időben feleségül vette a norvég király fiát [8] .

Az ír királlyal kötött szövetséget szem előtt tartva Arnulf részt vett az 1101-es polgárháborúban és Robert de Bellem sikertelen lázadásában I. Henrik ellen 1102-ben. Legfőbb hozzájárulása a lázadáshoz Staffordshire pusztítása volt a normannokból és a walesiekből álló hadsereggel; a jövőben a lakosság egy részét Walesbe űzték. Ezt a vidéket I. Henrik Montgomery Guillaume Pantulf volt vazallusához rendelte , akit Robert de Bellem kiutasított, majd átállt a király oldalára. A lázadás kudarca után Arnulf átadta a Pembroke-kastélyt I. Henriknek, aki ezt követően a megkegyelmezett Windsori Geraldnak adta át. Magát Arnulfot elűzték, a király pedig elkobozta minden vagyonát [7] [8] .

Az elmúlt évek

Rendi Vitalij arról számol be, hogy Arnulf életének következő 20 évét meghatározott lakóhely nélkül, törvényen kívül töltötte, és a száműzetés utáni élete "céltalan volt". A modern kutatók azonban kétségbe vonják ennek a jellemzőnek a pontosságát. Bár Arnulf gyakran utazott, 1102 után többször is megjelenik a forrásokban [8] . És a javak elvesztése ellenére megőrizte elegendő személyes presztízsét ahhoz, hogy továbbra is a felsőbbrendű társaságokban működjön [13] .

Victoria Chandler szerint Arnulf elsősorban Robert de Bellemre hárította a felelősséget a vele történtekért. Már 1103-ban Sebe ment, elfoglalta Almenesh kastélyát , Montgomery fő fellegvárát a régióban, és átadta Normandia hercegének, akivel bátyja akkor háborúban állt. Ezzel egy időben a norvégok, Magnus III vezetésével, megszállták Írországot. Muirchertach király segítséget kért vejétől, aki az általa toborzott normannokkal ment a szigetre. Az egyesített ír-normann erők képesek voltak legyőzni a norvégokat, és magát III. Magnus királyt is megölték [7] [8] . De Arnulf azon terveinek, hogy házasságon keresztül megtelepedjen Írországban, nem kellett valóra váltania. Alig 50 évvel később Pembroke grófjainak még mindig sikerült birtokot szerezniük a szigeten [14] .

Talán köszönetképpen az ír király úgy döntött, hogy segít vejének azzal, hogy levélben kérte Anselm canterburyi érseket, hogy avatkozzon be Arnulf és az angol királly kapcsolatába. Ennek eredményeként 1106-1107 körül I. Henrik kibékült a száműzetéssel. A Szent Anselm életében Edmer arról számol be, hogy nem sokkal az érsek 1109-es halála után Montgomery Normandiából Angliába tért vissza, és 2 napig tartó viharba került. Csak miután Arnulf könyörgött útitársainak, hogy imádkozzanak, a vihar alábbhagyott. Ahogy Chandler rámutat, Edmer megfogalmazása azt sugallja, hogy az egykori száműzetés korábban Angliában járt. De mindenesetre, bár megbocsátottak neki, Arnulf nem lett I. Henrik udvarának tagja, és a javakat sem adták vissza neki. Lehetséges, hogy ugyanebben az időszakban Írországba utazott, ahol egyes információk szerint lánya, Alice [7] [8] született .

Az 1110-es években Arnulf V. Fulk Anjou gróf udvarának tagja lett , tanúja volt számos oklevelének. 1114-ben Arnulf Dél-Franciaországban tartózkodott, és tanúja volt annak a szerződésnek, amelyet unokahúga , Philippa, Aquitánia hercegnője [K 5] kötött Bernard-Aton Béziers vikomttal , valószínűleg Fulk képviselőjeként [7] [8] . K. Thompson azt javasolja, hogy Arnulf ezt a toulouse-i utazást felhasználhatná unokaöccse – Guillaume III Talvas , Pontier grófja, Robert de Bellem fia – érdekeinek előmozdítására, aki megszervezi házasságát Eliával, Bertrand of Toulouse özvegyével, Tripoli grófjával. aki 1112-ben halt meg . A kutató úgy véli, Montgomeryt Bertrand halála után családja Toulouse-ba küldte, hogy unokaöccse házasságát egy özveggyel intézze, majd ott tartózkodása alatt kapcsolatait a toulouse-i Philippa javára fordíthatta [13]. .

K. Thompson úgy véli, hogy Arnulf állandó utazásai diplomáciai tevékenységének is köszönhetőek, mivel a források rendkívül becsületes és nagyon jó hírű embernek írják le. Nagy befolyása volt az anjoui fulki udvarban, amint azt az 1118-as események is jelezték, amikor a Bellem-ház egykor fő fellegvárának számító Alençon város lakói fellázadtak I. Henrik király és képviselője, István unokaöccse ellen. Mortain grófja (a leendő király). Mivel elégedetlenek voltak István vezetésével, és vissza akarták állítani szabadságjogaikat, megkérték Arnulfot, hogy közvetítsen üzenetet Anjou grófnak [7] [8] [13] . Ennek eredményeként ugyanabban az évben Fulk úgy döntött, hogy az Alenconok segítségére lesz. Ennek eredményeként serege legyőzte az egyesített angol-normann hadsereget a fontos, bár rosszul dokumentált alençoni csatában, amely I. Henrik uralkodásának legnagyobb katonai kudarca [ 16] [17] Magának az arnulfi csatában való részvételről a források nem számolnak be [8] , de elképzelhető, hogy ő és rokonai voltak felelősek a felkelésért, amely egy időben tört ki a közép-normandiai ősei birtokában lévő földeken. Hozzájárult az angol király vereségéhez. Bár I. Henrik nem volt hajlandó kiengedni Robert de Bellemet a börtönből, 1119 júniusában az egykori Montgomery és Bellem földek nagy részét fiának, Guillaume Talvasnak adta át. Ennek eredményeként Arnulf vezető szerepet játszott családja jólétének helyreállításában [13] [18] .

1118 után semmi hír Arnulfról. Rendi Vitalij egy bizarr történetet mesélt el a haláláról, amelyet a modern kutatók szerint találtak ki. 1122-ben a Montgomery Almenes ősi apátság apácái megemlékeztek Roger grófról, feleségéről, Mabelyről, valamint fiairól, Philipről Arnulfról . Ennek megfelelően ez utóbbi 1118 és 1122 között halt meg [7] [8] .

Család és gyerekek

Felesége: 1102 -től Lafracot Ua Briain (O'Brien) ( Lafrokat of Munster ), Írország (Munster) főkirályának, Muirheartah Ua-Briainnak [9] lánya .

Az információ arról, hogy voltak-e utódok ebben a házasságban, meglehetősen ellentmondásos. Egyes beszámolók szerint ebből a házasságból lánya született, Alice de Montgomery, aki feleségül vehette Maurice Fitz-Geraldot , Arnulf intéző fiát. Ennek a házasságnak a leszármazottai a Fitzgerald család [14] voltak .

Az Europäische Stammtafeln azt jelzi, hogy Arnulfnak fia volt, Robert [19] . Egyes források Robertet nem Arnulf fiaként, hanem unokájaként tüntetik fel, és a skót Montgomery klán ősével azonosították [20] , bár ilyen kapcsolatra nincs bizonyíték; valószínűbb, hogy a klán neve a Shropshire-i Montgomery kastély nevéből származik [21] [22]

Emellett a walesi Carew család képviselői Arnulfból próbálták származtatni [23] .

Jegyzetek

1. ↑ Hagyományosan úgy tartják, hogy ők Hugh és Roger of Poitevinz [5] , de lehetséges, hogy utóbbi nem vett részt a felkelésben, és Arnulf [10] volt ez a névtelen testvér .
2. ↑ István anyja Normandiai Adelaide volt , I. Hódító Vilmos nővére [11] .
3. ↑ J. Mason úgy véli, hogy az 1094-1098 közötti időszakban Arnulfot tekintették Hugo örökösének [5] .
4. ↑ Robert 1094-ben, Montgomery birtokának felosztása során normann birtokokat kapott, és még korábban, édesanyja halála után megörökölte Bellemék birtokát [4] [12] .
5. ↑ Philippa nővérének, Mathilde-nak és Robertnek, Mortain grófjának unokája volt [15] .

1. ↑ 1 2 Thompson K. Montgomery, Arnulf de (c. 1066–1118x22) // Oxford Dictionary of National Biography  (angol) / C. Matthew - Oxford : OUP , 2004.
2. ↑ Lundy D. R. Arnolph de Montgomery // The Peerage 
3. ↑ 1 2 3 Thompson K. A normann arisztokrácia 1066 előtt: a  Montgomeryek példája . — P. 251–263 .
4. ↑ 1 2 3 4 5 Mason JFA Montgomery, Roger de, Shrewsbury első grófja (megh. 1094) // Oxford Dictionary of National Biography .
5. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Mason JFA Roger de Montgomery és fiai (1067-1102  ) . - P. 11-20 . — .
6. ↑ 1 2 3 Mason JFA Montgomery, Hugh de, Shrewsbury második grófja (megh. 1098) // Oxford Dictionary of National Biography .
7. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Thompson K. Montgomery, Arnulf de (kb. 1066–1118x22) // Oxford Dictionary of National Biography .
8. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Chandler V. The Last of the Montgomerys : Roger the Poitevin és Arnulf  . — P. 1–14 .
9. ↑ 1 2 Seigneurs de Montgommery  . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2022. április 30.
10. ↑ Lewis CP The King and Eye: A Study in Anglo-Norman Politics  . - 573. o .
11. ↑ Comtes d'Aumâle (Blois-Champagne  ) . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Letöltve: 2022. május 1.
12. ↑ Thompson K. Bellême, Robert de, Shrewsbury grófja és Ponthieu grófja (keresztelés kb. 1057-ben, megsz. 1130-ban vagy utána) // Oxford Dictionary of National Biography .
13. ↑ 1 2 3 4 Thompson K. Note de Recherche: Arnoul de Montgommery  (francia) . - 51-53 . o .
14. ↑ 1 2 Curtis E. Murchertach O'Brien, Írország főkirálya és normann veje, Arnulf de Mont-Gomery,  1100 körül . — 124. o .
15. ↑ Comtes de Toulouse 855-1249  . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Letöltve: 2022. május 1.
16. ↑ Hollister CW Henry I. – 252. o.
17. ↑ Hollister CW Henry I (1068/9–1135) // Oxford Dictionary of National Biography .
18. ↑ Thompson K. William Talvas, Ponthieu grófja és az angol-normann  reál politikája . - 172. o .
19. ↑ Europäische Stammtafeln, Band 33, 4. rész, Tafel 640.
20. ↑ A Montgomery család genealógiai története. - P. 39-42.
21. ↑ McAndrew B.A. Scotland történelmi heraldikája. — 239. o.
22. ↑ Barrow GWS A Skót Királyság. — 344. o.
23. ↑ Kingsford C.L. Roger de Montgomery // Dictionary of National Biography. — Vol. XLIX. Robinson - Russell. - P. 101-103.

Irodalom

• A Montgomery család genealógiai története: beleértve a Montgomery törzskönyvet / TH Montgomery. - Philadelphia: Privát forgalomba hozatal, 1863.
• Barrow GWS A Skót Királyság. – New York: St Martin's Press , 1973.
• Chandler V. The Last of the Montgomerys: Roger the Poitevin and Arnulf  //  Történeti kutatás. - 1989. február . 62 , iss. 147 . — P. 1–14 . - doi : 10.1111/j.1468-2281.1989.tb01075.x .
• Curtis E. Murchertach O'Brien, Írország főkirálya és normann veje, Arnulf de Mont-Gomery, 1100 körül  (ang.)  // The Journal of the Royal Society of Antiquaries of Ireland Sixth Series. - 1921. - 1. évf. 11 , iss. 2 . — P. 116–124 . — .
• Schwennicke Detlev. Europäische Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. - Marburg: JA Stargardt, 1984-2002.
• Hollister CW Henry I / Szerkesztette Frost AC. - New Haven, London: Yale University Press, 2003. - 588 p. – (The English Monarchs Series). — ISBN 978-0-300-09829-7 .
• Kingsford CL Roger de Montgomery // Dictionary of National Biography / Szerkesztette Sidney Lee. - L .: Smith, Elder & Co , 1897. XLIX. Robinson - Russell. - P. 101-103.
• Lewis CP The King and Eye: A Study in Anglo-Norman Politics  (angol)  // The English Historical Review. - OUP, 1989. - 1. évf. 104 , sz. 412 . — P. 569–589 . — ISSN 0013-8266 . - doi : 10.1093/ehr/civ.ccccxii.569 . — .
• McAndrew B.A. Scotland's Historic Heraldry (illusztrált szerk.). - Boydell Press, 2006. - ISBN 9781843832614 .
• Mason JFA Roger de Montgomery és fiai (1067-1102)  (angol)  // A Royal Historical Society tranzakciói. - CUP , 1963. - 1. évf. 13 . - P. 1-28 . — ISSN 0080-4401 . - doi : 10.2307/3678727 . — .
• » Videó » Letöltés Kutató Planche JR A hódító és társai . - London: Tinsley Brothers , 1874. - 1. évf. egy.
• Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság teljes párosítása / GE Cokayne, felülvizsgálta és szerkesztette a Hon. Gibbs vikárius. - 2. átdolgozott kiadás. – London: A St. Catherine Press, 1910. évf. I. Ab-Adam Basingnak.
• Thompson K. Család és befolyás Normandiától délre a 11. században: Bellême uradalma  (angolul)  // Journal of Medieval History. - Routledge , 1985. - Vol. 11 , iss. 5 . - P. 215-226 . — ISSN 0304-4181 . - doi : 10.1016/0304-4181(85)90025-9 .
• Thompson K. Montgomery, Arnulf de (c. 1066–1118x22) // Oxford Dictionary of National Biography .
• Thompson K. Note de Recherche: Arnoul de Montgommery  (angol)  // Annales de Normandie. - Centre de recherche d'histoire quantitative, 1995. - Iss. 45. (1) bekezdése alapján . — P. 49–53 . — ISSN 0003-4134 . doi : 10.3406 / annor.1995.4637 .
• Thompson K. A normann arisztokrácia 1066 előtt: a Montgomeryek példája  (fr.)  // Történeti kutatás. - OUP, 1987. október . 60 livr . 143 . — P. 251–263 . - doi : 10.1111/j.1468-2281.1987.tb00496.x .
• Thompson K. William Talvas, Ponthieu grófja és az anglo-normann reál politikája  (Eng.)  // Bates D., Curry A. (szerk.) England and Normandy in the Middle Ages. - L .: The Hambledon Press , 1994. - P. 169-184 . — ISBN 1-85285-083-3 .
• White GH Bellême első háza  //  A Royal Historical Society tranzakciói. - KUPA, 1940. december . 22 . - 67-99 . o . — ISSN 0080-4401 . - doi : 10.2307/3678582 .

Linkek

•  Seigneurs de Montgommery . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2022. április 30.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk