Pavel Rubenovics Arzumanjan | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1923. december 21. [1] | ||||||||||||||
Születési hely | |||||||||||||||
Halál dátuma | 2010. május 20. (86 évesen) | ||||||||||||||
Ország |
Szovjetunió → Oroszország [2] |
||||||||||||||
Tudományos szféra | szőlőtermesztés és gyümölcstermesztés | ||||||||||||||
alma Mater | |||||||||||||||
Akadémiai fokozat | az agrártudományok doktora [1] ( 1971 ) | ||||||||||||||
Akadémiai cím | professzor , a VASKhNIL akadémikusa | ||||||||||||||
Díjak és díjak |
|
Pavel Rubenovich Arzumanjan (1923. december 21., Chardzhou - 2010. május 20.) - a mezőgazdasági tudományok doktora (1973), professzor, az Örmény SSR Állami Tervezési Bizottságának alelnöke (1974-1981), az Örmény Kutatóintézet igazgatója szőlőtermesztés (1981-1995). A Legfelsőbb Tanács helyettese és Örményország Legfelsőbb Tanácsa állandó mezőgazdasági bizottságának elnöke volt. A kertészet és a szőlészet egyik vezető szakértője, az Olasz Mezőgazdasági Tudományos Akadémia levelező tagja, 1988 óta - az Összoroszországi Mezőgazdasági Tudományos Akadémia akadémikusa .
Pavel Rubenovich 1923. december 21-én született Chardzhou városában, a Türkmén Köztársaságban.
1943-ban végzett a speciális tüzérségi középiskolában és besorozták a hadseregbe, ahol 1947-ig szolgált. A Nagy Honvédő Háború tagja.
Katonai szolgálatának 1947. évi teljesítése után az Örmény Mezőgazdasági Intézetbe lépett. 1949-ben áthelyezték a K. A. Timirjazevről elnevezett Moszkvai Mezőgazdasági Akadémiára , ahol 1952-ben szerzett diplomát. Az akadémián végzett tanulmányait a Tambov régióban végzett agronómusi munkával ötvözte.
1952-ben végzett érettségi után az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottsága pártiskolájába került a mezőgazdasági alapok tanáraként.
10 évig az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottságában dolgozott oktatóként, helyettes vezetőként, majd a mezőgazdasági osztály vezetőjeként.
1963-ban az Örmény Szőlészeti, Borászati és Gyümölcstermesztési Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki, ahol aktív kutatómunkát végzett.
1965-ben kandidátusi, 1973-ban doktori disszertációját védte meg. 1983-ban P. R. Arzumanjan professzori címet kapott.
1974-ben az Örmény SSR Állami Tervezési Bizottsága elnökhelyettesi posztjára jelölték, ahol 1981-ig dolgozott.
1981-től 1995-ig az Örmény Szőlészeti, Borászati és Gyümölcstermesztési Kutatóintézet igazgatója, majd főtanácsadója volt.
P. R. Arzumanjan nagyszabású munkát végzett a mezőgazdasági termékek szervezése és fejlesztése terén. Különös figyelmet fordítottak a szőlőtermesztésre, a borászatra és az élelmiszeriparra.
Arzumanyan P. R. kutatási munkái Örményország környezeti feltételeinek átfogó tanulmányozására, a szőlő és gyümölcstermesztés ésszerű elhelyezésére, a fajtatanulmányra és az ipari specializáció problémáira irányulnak. P. R. Arzumanjan kiemelt figyelmet szentelt a gyümölcstermesztés, a szőlőtermesztés és ennek alapján a bor- és konzervipar hatékonyságának és továbbfejlesztési lehetőségeinek meghatározásának problémáinak. P. R. Arzumanjan tudományos kutatómunkáit a FÁK-országokban és külföldön is elismerték.
P. R. Arzumanyan fejlesztései a szőlő és a gyümölcs takarmányozási célú feldolgozásából származó hulladékok ártalmatlanításával kapcsolatban jelentősek.
Az Örmény Szőlészeti, Borászati és Gyümölcstermesztési Tudományos Kutatóintézet igazgatójaként eltöltött évek alatt az intézetet az elért eredményekért a Becsületrend érdemrendjével tüntették ki, valamint számos oklevéllel, oklevéllel, oklevéllel, arannyal tüntették ki. és ezüstérmet.
Aktív segítőkészségének és a személyzettel való napi munkájának köszönhetően 45 doktori és 80 mesteri tézis került megvédésre jelentkezők és posztgraduális tanulmányok útján. Arzumanyan P.R. nagy aggodalmát fejezte ki Mertsavan falu iránt, ahol az intézet található.
Arzumanjan P. R. aktívan részt vett a köztársaság közéletében. A Legfelsőbb Tanács helyettese és az Örmény Legfelsőbb Tanács állandó mezőgazdasági bizottságának elnöke volt, évekig tagja volt az Örmény Szakszervezet mezőgazdasági munkásai elnökségének, tagja volt az Örmény Társaság elnökségének. Kulturális kapcsolatok külfölddel, az Örmény Enciklopédia szerkesztőbizottságának tagja, valamint számos folyóirat.
A sokéves kutatás eredményeit két monográfia és több mint 160 tudományos cikk foglalja össze, 10 szerzői jogi tanúsítvány érkezett.
Két Munka Vörös Zászlója és a Honvédő Háború Érdemrendje kitüntetésben részesült, számos érmet, köztük négy arany és hat ezüst VDNKh érmet, valamint számos oklevelet, oklevelet és oklevelet.