András, Emil

Emil Andres ( született:  Emil Andres , 1911. július 22., Tinley Park , Illinois  – 1999. július 20. , South Holland , Illinois ) amerikai autóversenyző, aki 1936 és 1950 között Indianapolis 500 mérföldes versenyén versenyzett . 12 előadáson keresztül egyetlen alkalommal végzett az első ötben, 1946 -ban a negyedik helyet szerezte meg . Az utolsó Indianapolis 500 versenyen Andres részt vett az 1950 -es Forma-1 -es szezonban .

Életrajz

Az Illinois-i születésű Emil egy versenyzőcsoport tagja volt, akik az 1930-as években együtt versenyeztek különböző versenyeken az Egyesült Államokban. A csoport neve "Chicago Gang" volt, és olyanok voltak, mint Tony Bettenhausen, Cowboy O'Rourke, Paul Russo, Jimmy Snyder és Wally Zail. [1] A fő AAA nemzeti bajnokságban való részvétel azonnal megkezdődött azzal a kísérlettel, hogy 1935-ben elinduljanak az 500 mérföldes Indianapolis-ban. A mozgásban nem járt sikerrel, de a springfieldi földes oválon egyből a harmadik lett. A következő évben már sikeresebb volt a próbálkozás – az utolsótól kezdve a 18. helyen végzett. Az eredmény lehetett volna jobb is, de nem volt elég ideje, hogy megelőzze azt az öt versenyzőt, akik üzemanyaghiány miatt elöl vonultak vissza, de sikerült több kört legyőznie.

A következő évben már nem kvalifikálta magát, ugyanakkor fő tartalék versenyző volt. Szintén a nem minősített második tartalékos, Joel Thorne megvásárolta az ülést Emile-től, valamint a sikeres selejtező, Cliff Berger autóját is, hogy aztán mindkettőt visszavonja a versenytől, és így rajthoz álljon. Ezt a kísérletet, hogy a rajtnál ténylegesen helyet vásároljanak, a szervezők meghiúsították, így Bergère jól rajtolt (és ötödik lett). Ami Andrest illeti, ő továbbra is részt vehetett a versenyen – Al Millert váltotta a 78. körről 158-ra. 1938-ban 45 kör után falnak ütközött, az autójáról leszakadt gumiabroncs halálát okozta egy nézőnek. 1939-ben még korábban vonult vissza – a 22. körben gyújtásproblémák miatt. Ugyanakkor először sikerült megnyernie a „nagy versenyeket” - akárcsak a harmadik hely pályafutása elején, ez a győzelem is egy piszok oválon történt Springfieldben.

Az 1940-es versenyt eső miatt leállították, miközben Andres a 12. helyen állt. 1941-ben kifejezetten jó kvalifikációt ért el a 15. helyen, de a verseny eleve tönkrement. A futamok kezdete előtti délelőtt tűz ütött ki a csapatok boxában, melyben különösen George Barringer autója halt meg. Andres garázsa is lángokban állt, az autót gyakorlatilag ki kellett rángatni a lángok közül - részletekben, mivel az autó összeszerelése addigra még nem készült el. Az indulásra készülő rohanásban az autót nem megfelelő üzemanyaggal töltötték meg, és le kellett üríteni. A verseny szervezői megfenyegették Emilt, hogy nélküle indul a versenyen, amire ez esetben megígérte, hogy egy üres autót a pályára gurít és ott hagy. Végül a bemelegítő kör rajtja után sikerült elhagynia a pályát, aminek következtében mindenkit utol kellett érnie. Ezek az erőfeszítések azonban hiábavalóak voltak – Andres már az ötödik körben kikerülve a csúszásba került Louis Tomeit, Joel Thornnal ütközött és falnak ütközött.

A második világháború okozta szünet után, 1946-ban Emil ismét elindult a híres versenyen - és pályafutása legjobb eredményét érte el. Mind a 200 kört különösebb incidens nélkül töltötte, így a negyedik helyen végzett. Egy évvel később nem ért célba, de a 13. helyezést érte el. Szinte csoda folytán sikerült kvalifikálnia – az utolsó pillanatban a verseny szervezői engedélyeztek egy pótmenetet. 1948-ban rajthoz állt, de kormányprobléma miatt szinte azonnal visszavonult, egy héttel később viszont megnyerte a milwaukee-i dirt ovális versenyt. 1949-ben pályafutása során utoljára a kilencedik helyen végzett. Végül 1950-ben, amikor az Indianapolis 500 mérföldes versenye bekerült az újonnan alakult Forma-1-es világbajnokság ranglistájába, nem tudott rajthoz állni - nem volt elég sebesség. Emiatt a teljesítménye miatt pályafutása végén Emil Forma-1-es pilótának számít, egy nagydíjjal és nulla indulással.

Versenyzői pályafutása 1950-es befejezése után Andres nem szakította meg kapcsolatait a sporttársadalmi közösséggel. Az Indy 500 Veterans Association tiszteletbeli elnökeként szolgált, és vezetői pozíciókat töltött be az USAC-nál és a Champcarnál. 1968-ban nyugdíjba vonult, Flossmoorban telepedett le, és gazdálkodásba kezdett. 1996-ban bekerült a National Motor Racing Hall of Fame-be. 1999-ben halt meg, miután szerencsétlenül elesett otthonában.

Teljesítmény eredményei

Indy 500

• Al Millert cserélték a 79. körről a 158. körre.

Forma-1

Jegyzetek

1. ↑ Paul Russo életrajza a National Midget Racer Hall of Fame-ben

Linkek

• Emil Andres  (orosz) a wildsoft.motorsport.com oldalon
•  Emil Andres a historicracing.com oldalon
• Emil Andres  (angol) a champcarstats.com webhelyen