| Alekszej Polikarpovics Aljutyin | |
|---|---|
| A.P. Aljutyin emlékműve a Novogyevicsi temetőben | |
| A Vlagyivosztoki Tanács elnöke | |
| 1917. október 18. - 1917. november 5 | |
| Utód | Neibut, Arnold Jakovlevics |
| A Nikolaev-on-Amur Kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke | |
| 1929-1930 _ _ | |
| Előző | Nem |
| Utód | Nem |
| Születés | 1884. május 28 |
| Halál |
1967. március 11. (82 évesen) |
| Temetkezési hely | |
| A szállítmány | SZKP |
| Oktatás | Y. M. Sverdlov Kommunista Egyetem |
Alekszej Polikarpovics Aljutyin (1884. május 28. – 1967. március 11.) - szovjet párt- és államférfi. A polgárháború idején a távol-keleti partizánmozgalom egyik szervezője Primorye-ban.
1902 óta pom. gépész a Kínai Keleti Vasútnál, majd bányász a kénbányában.
Az 1905-ös és a februári forradalom tagja. 1917-től az SZKP tagja. 1917. október 18-tól november 5-ig a Vlagyivosztoki Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke. Aláírt egy rendeletet a városi tanács alá tartozó rendőri osztályok, ügyészségek és bíróságok létrehozásáról.
1919-1920-ban aktív résztvevője volt a primorei partizánmozgalomnak.
1921-ben fej. az RCP Bajkál regionális bizottságának szervezeti osztálya (b). Az RCP (b) XI. Kongresszusának küldötte (1922).
1930-1936-ban pártmunkában Habarovszkban, Alma-Atában, Moszkvában. 1936-tól adminisztratív munkát végzett Moszkvában.
1953-tól magánnyugdíjas.
1967. március 11-én halt meg, a Novogyevicsi temetőben temették el (New Territory, Columbarium, 130. rész) [1] . A „Vlagyivosztoki Szovjet Katonai Bizottsága 1917-ben” című emlékiratok szerzője „A szovjetek hatalmáért: Szo. az 1917–1922-es primoryei polgárháború résztvevőinek emlékiratai, 1957, 48–58.