Eric de Beaujeux | |
---|---|
fr. Heric de Beaujeu | |
Születési dátum | XIII század |
Halál dátuma | 1270 |
A halál helye | |
Rang | Franciaország marsallja |
Csaták/háborúk | Nyolcadik keresztes hadjárat |
Eric de Beaujeu ( fr. Héric de Beaujeu ; megh. 1270, Tunézia közelében ), Seigneur d'Erman - Franciaország marsallja , a történészek Herman marsallnak hívják [1] .
A de Beaujeux ház Montpensier vonalából származott . Guichard de Beaugeu, Montpensier seigneur és Dauphin Catherine Auvergne második fia, Amber de Beaugeu francia rendőr bátyja és Guillaume de Beaugeu templomos lovagrend nagymestere .
Az Eric, vagy Errik ( Herric, Erric ) [2] [3] név a Henri ( Henri, Henricus ) [1] [K 1] helyi kicsinyítő szava .
Erman ( Herment, Hermenc ) [4] anyjától örökölte , amit apja apanázsban átadott neki . 1245-ben ezzel kapcsolatban domicellus, dominus de Hermento néven említik [1] . Ambroise Tardieu szerint Beaujeu-Montpensier címerét viselte, amelyhez egy csipkés fekete külső szegély ( brisées d'une bordure denchée de sable ) került [1] . Ferdinand Laroche-Lacarelle azt írja, hogy címerét a háttérben fekete sávok tűzték ki, és fekete külső szegélye volt ( semé de billettes de sable sur le fond et d'une bordure aussi de sable ) [5] . Anselm atya nem ad képet vagy leírást címeréről.
Eric de Beaujeu javára IX. Lajos bárói rangra emelte Ermant [1] .
1255 februárjában megígérte unokatestvérének, Guichard de Beaujeu-nak a kártérítést a Henri de Courance által , Macon óvadékaként Ambrard de Chalons hadifogoly váltságdíjára tett ígéret alapján. Ebben az aktusban Guichard, Montpensier seigneur és Montferrand fiaként jelölték meg [3] .
Ugyanezen év márciusában Henri de Beaujeu, damuaso, seigneur d'Herman néven átadta Raoul de Laroche-d'Agout vikomtnak Salle-le-Haut, Salle-le-Bas, Neufontaine seigneuries, Ayel, La Sauward, Nardon, La Fayol és a belőlük származó bevétel. A vikomt hűbérbe fogadta és hódolatot ajánlott fel [6] [7] .
1262-ben kötelezettséget adott Sir de Bourbonnak Lopen de Mosseña vazallusának [1] tartozásaiért .
Franciaország marsalljaként szerepel a genealógiákban André Duchene és Christophe Justel [8] , később pedig Etienne Baluz [4] , akinek „Az auvergne-i ház genealógiai történetére” Anselm atya [K 2] , ill . Pinard titkár, 1265-re utalva marsallsá való kinevezését [9] .
1267-ben, keresztes hadjáratra készülve, Erman városának közösségi kiváltság- és szabadságlevelet adott [1] .
1269 októberében megállapodott Renaud de Foret gróffal és feleségével, Isabeau-val, Lady de Beaujeu-val gyermektelen unokatestvére, Guichard V, Sir de Beaujeux örökségének megosztásáról, megkapva Pouilly földjét [2] .
A nyolcadik keresztes hadjárat tagja . Tunézia ostroma alatt halt meg [4] [10] unokatestvérével, Bernard VII de Latour-d'Auvergne-nel és Louis de Montferrand-nal [4] együtt .
Eric bárósága idején Alphonse de Poitiers inkvizítorokat küldött minden uralmába, hogy jóvátenjék az ügynökei által esetlegesen okozott károkat. Az Auvergne -be, amelyet VIII. Lajos apanázsban adott át neki 1225-ben, az Étampes-i Hugues és a párizsi Odon kisebbségi fivéreket , valamint Eustache de Misy klerikust küldték. A visszaszolgáltatásokról szóló beszámolóik 1260-1266 közöttiek [1] .
Felesége (10.1262): Aldengarde (Alangarde) d'Aubusson (1245 körül - 1290 körül), Dame du Puy-Massigny, Guy II d'Aubusson vikomt és Assayida (Alice) de Comborne lánya. A házasság gyermektelen. 1271-ben második feleségül vette II. Guillaume-ot, Laroche-d'Agout lord és de Marcilla.
[műsor]Eric de Beaujeux ősei | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|