| Dino Ciani | |
|---|---|
| alapinformációk | |
| Születési dátum | 1941. június 16. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1974. március 28. (32 évesen)vagy 1974. március 27. [1] (32 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Szakmák | zongorista |
| Eszközök | zongora |
Dino Ciani (1941. június 16. – 1974. március 28.) olasz zongoraművész .
Fiuméban (ma Rijeka , Horvátország ) született . 8 éves korától Genovában tanult Marta del Vecchio zongoratanárnő vezetésével. Ezután belépett a Santa Cecilia Római Akadémiára, ahonnan 1958-ban végzett, kitüntetéssel oklevelet kapott. A következő néhány évben részt vett A. Cortot nyári zongorakurzusain Párizsban, Sienában és Lausanne-ban. Alfred Cortot maga nem másként írta le Cianival való ismeretségét, mint lelkes kifejezésekkel: "csodálatosan tehetséges", "a ritka tehetségek egyik legfigyelemreméltóbb példája, amelyet remélni lehet."
1957-ben a sienai Bach-versenyen szerzett oklevelet. Első hangfelvételei ebből az időből származnak.
Számára 1961 volt a fordulópont, amikor Ciani 2. díjat nyert a budapesti Liszt-Bartók Versenyen. Ezt követően egy évtizeden át gyakran turnézott Európában, és jelentős népszerűségnek örvendett hazájában is, ahol sokan Maurizio Pollinivel együtt Olaszország zongoraművészi reménységének tartották. Amerikában is fellépett: a Pleyel Hallban, a Carnegie Hallban, a Chicagói Filharmonikusokban, a Kennedy Centerben.
1968-ban debütált a La Scalában Claudio Abbado vezényletével Beethoven negyedik zongoraversenyével . Ugyanebben az évben Abbadóval Prokofjev 5. zongoraversenyét a római RAI Auditoriumban (később a La Scalában megismételték) és Mozart d- moll versenyét a salzburgi Mozarteumban is előadta. Ciani játszott Beethoven Riccardo Mutijával a La Scalában és Bartók Második zongoraversenyével a RAI Milanban.
Repertoárja felölelte Beethoven összes szonátáját, Weber-, Schubert-, Schumann-, Chopin-, Debussy-, Bartok-műveket, ami egy ilyen korai zongoraművésztől elképesztő. A világhír elhozta számára a Deutsche Grammophon számára Debussy Prelúdiumainak (1972), Schumann regényeinek (1968) és Weber második és harmadik zongoraszonátájának (1970) teljes ciklusának felvételeit.
Dino Ciani olyan kiváló karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Riccardo Muti, Thomas Schippers, John Barbirolli, Gianandrea Gavazeni és Carlo Maria Giulini. Utolsó koncertjein Chopin Nocturnes és Schubert Téli útja szerepelt Claudio Desderi baritonnal. Utolsó színpadi fellépése Beethoven Harmadik koncertjének előadása volt Giulinivel Chicagóban.
Ciani 32 évesen halt meg egy közlekedési balesetben Róma külvárosában (a Via Flaminia 7. kilométerénél). [2]
Olaszországban itthon Dino Ciani emléke előtt tisztelegnek: Milánóban működik a Dino Ciani Egyesület, amelyet 1977 óta rendeznek meg a La Scala Színházzal együtt, a művész nevével fémjelzett nemzetközi zongoraversenyeket. A zsűri tagjai között volt Martha Argerich, Maurizio Pollini, Lazar Berman. 2007 óta van egy fesztivál és az Accademia "Dino Ciani" Cortina d'Ampezzóban.