A frottázs ( fr. frottage - dörzsölés, törlés) egy olyan technika, amellyel a dombormű anyag textúráját a rögzítési felületre egy élezetlen ceruza dörzsölő mozdulataival továbbítják.
A Frottage-et 1925-ben Max Ernst találta fel , aki széles körben alkalmazta a grafikában és a festészetben.
Ez egy speciális technika, amely nem korlátozódik a ceruzarajzolásra, használhatsz szenet, szangvinikust és pasztellt is. Ezt a módszert mindenki ismeri, aki látta, hogyan kerül át az érmék papírra, vagy maga csinálta. Egy domborműves felületre vagy gravírozott mintára helyezünk egy papírlapot, majd a papírt puha ceruzával megdörzsöljük. Ezt a technikát gyakran használják mintás vagy texturált területek létrehozására a rajzon, például egy durva fadarabból vett famintát be lehet vinni egy csendéletbe. A frottázs módszerrel elérhető hatások a használt papír típusától függően eltérőek. Az érme képe vékony papírra készül, mert tiszta képet ad; közönséges rajzpapíron a ceruza frottázs nem túl tiszta képeket ad, amelyek összetéveszthetők a textúrával anélkül, hogy feltárnák természetüket.