Zászlóshajó gépészmérnök

Zászlóhajó gépészmérnök  - hivatalos rang 1886-1905 között az orosz birodalmi haditengerészetnél , a ranglista 6. osztályának felelt meg .

Történelem

A rangot 1886-ban vezették be III. Sándor császár rendeletével a haditengerészeti mérnökök hadtestének átszervezése során . A Flotta Hajómérnökeiről és Gépészmérnökeiről szóló szabályzatnak megfelelően bevezették a „zászlóshajó gépészmérnök” címet a Flotta Gépészmérnöki Hadtestének ezredesi rangjának helyére. [egy]

A zászlóshajó gépészmérnök kategóriában nyolc partoszlop szerepelt:

— A Tengerészeti Műszaki Bizottság  főtechnikus-ellenőrzője  — A tengerészeti műszaki bizottság vezető tisztviselője — a kronstadti és a Nikolaev kikötők  gépészmérnökei (két beosztás)  — A kronstadti gőzhajó üzem vezetője  — A szentpétervári kikötő vezető gépészmérnöke — A vlagyivosztoki kikötő  főgépészmérnöke (egyben a gépészeti üzem vezetője is)  - az Izhora Admiralty Plants főszerelője (egyben az üzem igazgatóhelyettese is)

a haditengerészetnél pedig nyolc vezérkari állást vezettek be. [2]

A cím a Rangsorrend 6. osztályához tartozott. A gépészeti rész felügyelői fokozata magasabb volt számára , az alacsonyabb a vezető gépészmérnök .

Erre a címre a „magas nemességed” címet állapították meg, az örökletes nemesség panaszkodhatott rá . A hadtest zászlóshajó-specialistáinak szánták, akik a flották és századok parancsnokaihoz tartoztak, és a főtengernagy vagy a haditengerészeti osztály vezetője parancsára osztották be .

Az ebbe a besorolásba kerülő gyártáshoz egy bizonyos végzettségű szolgálati időn túlmenően egy gépészmérnököt is bejelentettek, hogy meghatározott számú hónapot „hadjáratban”, azaz utakon teljesített. A zászlóshajó gépészmérnöki cím megszerzéséhez vezető gépészmérnöknek legalább 5 évig ebben a beosztásban kellett szolgálnia az első vagy a 3000 vagy annál nagyobb gépteljesítményű 2. fokozatú hajókon, valamint 12 hónap belvízi hajózás vagy 24 hónap tengerentúli hajózás teljesítése. A part menti beosztásokba való kinevezéskor alacsonyabbak voltak az úszóképzettség megszerzésére és a szolgálatot teljesítő hajókon lévő gépek teljesítményére vonatkozó követelmények.

A felmondott gépészmérnökök, akik már nem dolgoztak főállásban a flottában, legfeljebb két évre bekerülhettek az alakulatba, miközben más osztályokon, kereskedelmi hajókon szolgáltak, vagy tengeri magánvállalkozásokat vezettek, ezt követően pedig nyugdíjas vagy raktáron.

Azok, akiknek a „kampányban” százhúsznál nagyobb, de száznyolcvan hónapnál kevesebb szolgálati idővel rendelkeztek a felmondáskor, nyugdíjtól függetlenül éves nyugdíjban részesültek az I. kategóriás kereset felének megfelelő összegben. "A flotta tiszti és osztályfokozatainak pénzbeli juttatásairól szóló szabályzat" 1. táblázatának 1. táblázatában foglaltakat, valamint a száznyolcvan hónapot meghaladó szolgálatot teljesítők az illetmény kétharmadát kapták.

A zászlóshajó gépészmérnökök az 58 éves korhatár eléréséig szolgálhattak aktív szolgálatban.

1905-ben megszüntették a hadtest különleges besorolását, és a gépészmérnököket az 1874 előtti „Admiralitásban” szolgáló többi tengerésztiszthez sorolták.

1913-ban, amikor a hadtestet a hajó legénységéhez közeli rangokba helyezték át, ez a besorolás megszűnt, és a zászlóshajó gépészmérnökök kapitányi 1. rendű gépészmérnöki oklevelet kaptak .

Lásd még

Jegyzetek

  1. A flotta tengerészeti mérnökeire és gépészmérnökeire vonatkozó legmagasabb szintű jóváhagyású szabályzat. 1886. május 15-én kelt PSZ RI II 3701. sz . Letöltve: 2012. november 16. Az eredetiből archiválva : 2013. december 17..
  2. Állapotok és táblázatok. A flotta haditengerészeti mérnökei és gépészmérnökei által betöltendő pozíciók ütemezése. Alkalmazás a rendelethez. 1886. május 15-én kelt PSZ RI II 3701. sz . Hozzáférés dátuma: 2012. november 16. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4.

Irodalom