A tereppróbák vadászkutyák versenyei a terepen. Az 1860-as években indultak Nagy-Britanniában (az első ilyen versenyt 1865-ben rendezték Beardfordshire-ben [1] ), hamarosan hatalmas népszerűségre tettek szert, majd számos más államban is elterjedtek. Most az Egyesült Királyságon kívül Írországban és az USA-ban is megrendezik. Ezeket általában kinológiai klubok vagy más kutyás vadásztársaságok szervezik. Az ilyen versenyek indulásának oka a 19. század közepére a kutyatenyésztők körében kialakult negatív tendencia, hogy elsősorban a tenyésztett fajták külső formáira figyeltek a terepi minőségük rovására. A tereppróba program általában sokkal nehezebb, mint az úgynevezett „vadásztesztek”, ezért a részvételhez magasabb szintű edzettség és ügyesség szükséges a kutyától; emellett a tereppróbákat elsősorban kutyatenyésztőknek, míg a "vadászati teszteket" a gazdiknak végzik. A tereppróbáknak sok szabálya van: például a kutyák nem versenyezhetnek nyakörvvel.
A tesztet végző egyesülettől és az adott fajtától (retriever, pointer, szetter, spániel) függően a versenyprogram jelentősen eltérhet: például gyakran külön versenyt rendeznek az első évben vadászó kutyáknak, és külön a tapasztaltabbaknak. kutyáknál, ahol a program összetettebb. Nem ritka, hogy a kutyák megfelelnek bizonyos követelményeknek, hogy akár esélyük legyen a tereppróbákra; ezek közé tartozik különösen az általános egészségi állapot, a lövéshangokkal szembeni pszichológiai ellenállás és a konkrét parancsok kötelező megértése. Az ilyen versenyeket amatőrre és profira is felosztják: az elsőben csak a nem profik jogosultak részt venni, míg a profi versenyeken bárki lehet.
A versenyre a kutyákat általában párban engedik ki, majd ha szükségesnek bizonyul, az első párok győztesei között versenyt rendeznek. Az ilyen vadászati tulajdonságokat úgy tesztelik, mint az érzék, a keresés gyorsasága és módja, a szemceruza és a kiállás, az udvariasság (engedelmesség) és az általános képzettség, néha a hasmenés és a bejelentés. A teszteket elsősorban nyílt helyeken (mocsarakban, mezőkön, kisebb bokrokban), nyilvánosan, külön választott bírók végzik (akiket a versenyt szervező klub jelöl ki, és megfelelő képesítéssel is kell rendelkeznie). A nyertes kutyák gazdáinak jutalmakon kívül ezen kutyák oktatóit is díjazzák, ha a kiképző nem a tulajdonos.