Az orosz büntetőjogban az emberöléssel vagy súlyos testi sértéssel való fenyegetés az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 119. cikke értelmében bűncselekménynek minősül . Büntetőjogi felelősséget állapítanak meg az emberöléssel vagy súlyos testi sértéssel való fenyegetés formájában elkövetett lelki erőszak alkalmazása esetén , ha okkal tartottak e fenyegetés végrehajtásától.
Ennek a bűncselekménynek a fő közvetlen tárgya a személy mentális erőszakkal szembeni sérthetetlensége [1] .
A kompozíció objektív oldala, amelyet az Art. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 119. cikke fő elemeként olyan cselekményt foglal magában, amelyben felhívják az áldozat figyelmét súlyos testi sértéssel vagy halállal való fenyegetésre. A fenyegetés meghozatalának formája lehet szóbeli, írásbeli, elektronikus stb. A fenyegetés közvetlenül az elkövető cselekményéből is következhet: a jelzett következmények előidézésére alkalmas fegyver vagy eszköz (pisztoly, fejsze) bemutatása, elkészítése gesztusok, amelyekből a jelzett következmények előidézésének szándéka következik stb. .d.
A fenyegetés fő jellemzői, amelyek e bűncselekmény bűntettének meglétéhez szükségesek, a konkrétság és a valóság. A fenyegetés sajátossága azt sugallja, hogy tartalmának egyértelműen a vádlott azon szándékát kell tartalmaznia, hogy súlyos testi sértést vagy halált okozzon a sértettnek, nem pedig egyéb következményeket. A fenyegetés valóságtartalmát objektív és szubjektív kritériumok alapján határozzák meg. Az objektíven valós fenyegetés olyan fenyegetésként ismerhető fel, amelyet a jelenlegi helyzetben az elkövető ténylegesen megvalósíthatna. Az áldozat által valóban létezőnek érzékelt fenyegetés szubjektíven valósnak minősül, feltéve, hogy az elkövető ennek tudatában volt, és a fenyegetésnek az áldozatot érő ilyen mentális hatásával számolt [2] .
Nem számít, hogy az elkövető szándékában állt-e a fenyegetés végrehajtása. A fenyegetés tényleges végrehajtása e bűncselekmény körén kívül esik, és a Ptk. Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 105. vagy 111. cikke.
A bûncselekmény alanya 16. életévét betöltött, épelméjû személy.
A szubjektív oldalt a közvetlen szándék formájában megjelenő bűntudat jellemzi. Az elkövető tudatában van annak, hogy a fenyegetés a sértett súlyos testi sértés vagy halál okozására irányuló szándék kifejezését tartalmazza, a fenyegetés végrehajtása a fennálló körülmények között lehetséges, és megérti, hogy a sértettnek oka van a fenyegetést valósnak érzékelni.
E törvény minősített összetételét az Art. 2. része tartalmazza. Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 119. §-a, amely súlyosító körülményként olyan cselekmény elkövetését írja elő, amelyet politikai, ideológiai, faji, nemzeti vagy vallási gyűlölet vagy ellenségeskedés motivál, vagy amelyet bármely társadalmi csoport elleni gyűlölet vagy ellenségeskedés motivál.
Emberöléssel vagy súlyos testi sértéssel való fenyegetés, amelyért a Ptk. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 119. cikke értelmében meg kell különböztetni e bűncselekmény sajátos elemeitől (Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 296., 309., 318., 321., 333. cikke) [2] .
Ezenkívül a fenyegetés egy másik súlyosabb bűncselekmény (például nemi erőszak vagy rablás) elkövetésére is szolgálhat. Ebben az esetben a kiegészítő minősítés az Art. Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 119. cikke nem szükséges [2] .
1. részének szankciója. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 119. cikke alternatív jellegű, és a következő büntetések kiszabását írja elő: legfeljebb 480 órás kötelező munkavégzés , vagy legfeljebb 2 évre szóló szabadságkorlátozás , vagy kényszermunka egy ideig. 2 évig terjedő szabadságvesztés, vagy 6 hónapig terjedő letartóztatás, vagy 2 évig terjedő szabadságvesztés.
2. részének szankciója. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvének 119. §-a alternatív és részben halmozott jellegű, és a következő szankciókat írja elő: szabadságkorlátozás legfeljebb 4 évig, vagy kényszermunka legfeljebb 1 évig, a jog megvonásával. meghatározott tisztség betöltése vagy meghatározott tevékenység gyakorlása legfeljebb 3 évig vagy anélkül, vagy öt évig terjedő szabadságvesztés bizonyos tisztségek betöltésére vagy bizonyos tevékenységek végzésére való jogosultságtól legfeljebb három évig terjedő megvonással vagy anélkül.
1. példa . A. polgár, miután összeveszett B. állampolgárral, fegyvert mutatott neki, és azt kiabálta, hogy most lelövi. A valóságban a fegyver nemcsak töltetlen volt, hanem műszaki állapotát tekintve már régóta alkalmatlan volt a lövésre. Ez azt jelenti, hogy nem volt valódi veszély?
Nem, mert mint a vizsgálat során kiderült, B. nemhogy nem tudott a fegyver hibájáról, de elvileg azt sem tudhatta, hogy A. lőfegyvert tart otthon, még ha az meghibásodott is. Ebben az esetben A. cselekményét jogosan minősítette a Ptk. Az Orosz Föderáció Büntető Törvénykönyvének 119. cikke.
2. példa . Egy erősen ivó férj veszekedés közben folyamatosan verte feleségét. Egyszer még egy konyhakést is lekapott az asztalról, a torkához tette, és sikoltozni kezdett, hogy meg akarja szúrni. A nőnek sikerült kiszöknie a lakásból, és kihívta a rendőrséget. Az elfogadott kérelem alapján eljárás indult, ahol a férj cselekményét a Ptk. 1. pontja szerint minősítették. 119.
Ennek oka az volt, hogy a feleségnek a jelenlegi helyzetben minden oka megvolt attól tartani, hogy egy részeg és agresszív férfi valóban képes lesz megölni - még akkor is, ha még nem követett el valódi gyilkossági kísérletet.
Más szóval, az első két példában azt látjuk, hogy a fenyegetés valós volt. Vagyis a támadó nem csak azt hitte vagy mondta, hogy ártani fog, hanem szándékosan végrehajtott bizonyos cselekedeteket (fegyverrel fenyegetőzött, kést nyomott a torkára).
3. példa . Egy bérházban az egyik bérlő folyamatosan szemetet dobott ki az ablakon. Egy első emeleti bérlő, akinek az ablakai alá ez a szemét hullott, egyszer nem bírta, és elment egy szomszédhoz. Egy veszekedés közben még azt is kiabálta: "Ha még egyszer ezt csinálod, megverlek!" A legfelső emeleti szomszéd diktafonra rögzítette a szavakat, és hívta a rendőrséget.
Az ügyet azonban elutasították: a lenti szomszéd nemcsak hogy nem állt szándékában senkit megölni, hanem egészségügyi okokból sem puszta kézzel nem tudott fizikailag súlyos sérülést okozni a felülről érkező szomszédnak, fegyverrel vagy tárggyal sem. helyette használhatók voltak a birtokában.nem volt veszekedés.
A 3. példában az előzőektől eltérően azt látjuk, hogy még ha az embernek megvolt a fizikai képessége arra, hogy felülről ártson felebarátjának, nem tett semmit a terv megvalósítása érdekében. De ha például bejönne a szomszédhoz, és azt mondaná, hogy tudja, mikor megy el és mikor jön haza a munkából, hova megy és kivel kommunikál, akkor ezt a nyomozás az első részben valós fenyegetésnek tekinti. Az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyve 119. cikkének 119. cikke értelmében a fenyegető személy bizonyos cselekményeket hajtott végre (követett), amelyek a fenyegetés végrehajtásához vezettek. [3]