Az Európai Unió munkajoga minimumszabályokat határoz meg az EU munkaügyi kapcsolatok terén.
Az uniós munkajog, az Art. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke a munkaügyi kapcsolatok két fő területét szabályozza: [1] [2]
- munkafeltételek, ideértve a munkaidőt, a részmunkaidős foglalkoztatást, a határozott idejű munkaszerződést, a munkavállalók üzleti útját
- a munkavállalók tájékoztatása a kollektív létszámleépítésről, a cég telephelyének megváltoztatásáról
Az EU-tagállamoknak joguk van nemzeti munkajogukban magasabb normákat megállapítani, mint az uniós szinten.
Ezen túlmenően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak jogában áll irányelveket, rendeleteket elfogadni a munkaerő EU-n belüli szabad mozgásának biztosítására, valamint az EU-tag nemzeti jogszabályaiban a munkaerő szabad mozgására vonatkozó korlátozások eltörlésére. Államok. [egy]
A főbb uniós irányelvek a munkaügyi kapcsolatok területén a következők:
- 2003/88/EK irányelv , 2003.11.04 a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól [3]
- 1996.12.16-i 96/71/EK irányelv az üzleti utakra kiküldött munkavállalók szolgáltatásnyújtásban végzett tevékenységének szabályozásáról [4]
Szabályozza azon munkavállalók tevékenységét, akiket a munkáltató másik EU-tagállamba küldött üzleti útra
- 1991.12.14-i 91/533/EGK irányelv a munkáltató azon kötelezettségéről, hogy tájékoztatja a munkavállalót a munkakörülményekről [5]
- 2001/23/EK irányelv, 2001.03.12 az EU-tagállamok nemzeti jogszabályainak közelítéséről a munkavállalók jogainak védelmére a vállalat székhelyének egyik tagállamból a másikba történő megváltoztatása esetén [6]
- 2008/94/EK irányelv, 2008.10.22 a munkavállalók védelméről a munkáltató csődje esetén [7]