Közönséges béka

közönséges béka
Az Ammer folyó vidékén . Bajorország ( Németország ).
tudományos osztályozás
Királyság: Állatok
Típusú: akkordokat
Osztály: Kétéltűek
Osztag: farkatlan
Család: igazi békák
Nemzetség: igazi békák
Kilátás: közönséges béka
Latin név
Rana temporaria Linnaeus , 1758
terület
természetvédelmi állapot
Állapot iucn3.1 LC ru.svgLeast Concern
IUCN 3.1 Least Concern :  58734

A közönséges béka [1] ( lat.  Rana temporaria ) a valódi békák egyik fajtája , Európában elterjedt .

Leírás

A gyepes béka közepes méretű , 6-10 cm testhosszúságú béka , esetenként nagyobb példányok is előfordulnak. Teste felül olajbogyótól vörösesbarnáig terjed , hátul és oldalakon gyakoriak az 1-3 mm átmérőjű sötét foltok . A hímeknek a párzási időszakban kék a torka . Ráadásul a párzási időszakban a hím világosabb, szürkés színű, míg a nőstény , éppen ellenkezőleg, inkább barna, gyakran vörösesbarna [2] . Sötét márványszerű minta van alatta.

Elterjedési terület és élőhelyek

A füves béka az egyik leggyakoribb Európában . Elterjedési területe a Brit - szigetektől az Urálig és Nyugat - Szibériáig terjed . Északon egészen Skandináviáig és a Kola-félszigetig megtalálható . Hiányzik a Földközi-tenger partján , a Krím -félszigeten , a Kaukázusban . Ez az egyetlen béka Írországban [3] . 2005-ben a közönséges békát betelepítették Kamcsatka déli részén, ahol kialakult az első kamcsatkai önfenntartó és terjedő populáció [4] .

A fűbékáknak 4-6 alfaja létezik [1] .

Fotó

Jegyzetek

  1. 1 2 Kuzmin S. L. A volt Szovjetunió kétéltűei. - M .: KMK Tudományos Publikációk Egyesülete, 2012. - 2. kiad. - S. 178. - 370 p. — ISBN 978-5-87317-871-1
  2. Közönséges béka
  3. A közönséges béka – (Rana temporaria)
  4. [Lyapkov S.M., 2016. A földrajzilag távoli populációkban metamorfózist befejező közönséges békák méretének és növekedési ütemének változékonyságának szerkezete // A Szentpétervári Állami Egyetem közleménye. Ser. 3. 2016. 3. szám; Lyapkov S.M., 2016. Közönséges béka (Rana temporaria) Kamcsatkán: az első populáció kialakulása // Modern herpetológia. T. 16. No. 3/4]

Linkek