A nyíl kecses

A nyíl kecses
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:protosztomákNincs rang:VedlésNincs rang:PanarthropodaTípusú:ízeltlábúakAltípus:Légcső légzésSzuperosztály:hatlábúOsztály:RovarokAlosztály:szárnyas rovarokInfraosztály:ŐsszárnyúSzuperrend:OdonatoidOsztag:szitakötőkAlosztály:SzitakötőkSzupercsalád:NyilakCsalád:NyilakNemzetség:igazi nyilakKilátás:A nyíl kecses
Nemzetközi tudományos név
Coenagrion pulchellum
Vander Linden , 1825

Elegáns nyíl [1] , vagy csinos nyíl [2] , vagy csinos nyíl [3] , ( lat.  Coenagrion pulchellum ) a nyilak (Coenagrionidae) családjába tartozó szitakötők faja , amely Európa-szerte előfordul.

Megjegyzések az orosz névhez

Számos forrásban [4] ezt a fajt arrow beautiful orosz néven adják meg , amelyet más forrásokban a közeli rokonságban álló Coenagrion scitulum [1] fajra használnak .

Ezenkívül a kecses nyíl orosz neve számos forrásban az Ischnura elegans fajra vonatkozik .

Leírás

Hossza 34-38 mm, has 25-30 mm, hátsó szárny 16-21 mm. A has hosszú és vékony. Kifejezett szexuális dimorfizmus a színezésben. A fej széles. A pronotum hátsó peremén három, nagyjából egyformán fejlett lebeny található, amelyek jól elkülönülnek egymástól. A szárnyak átlátszóak, a pterostigma keskeny (1 sejtnek felel meg) és monokromatikus. A lábak fekete vagy sötétszürke színűek. A férfiaknál a has fő színe felülről fekete, matt. A hasi szegmensek felső oldalán a fekete dominál; a szegmens elülső része kék. A has hegye szinte teljesen kék, kivéve a fekete végbélnyílásokat. A hasi tergit X kék hátoldala fekete jelzésekkel. A nőstény színe kékes vagy sárgászöld, jellegzetes fekete mintázattal, fejlettebb, mint a hímé. A nőstény hasának minden szegmense általában kétszínű - többnyire fekete, de az elülső részén zöld folt található.

Biológia

Nyár: május - augusztus eleje. Bármilyen álló és lassan folyó víztestet betelepítenek, fejlett vízi növényzettel és nem savas vízzel. A tojásokat a nőstények a vízinövények lebegő és víz alá süllyedt leveleinek alsó oldalára rakják, az elhalt növények szövetei és az elsüllyedt fatörzsek mellett. Ugyanakkor a nőstény általában nem ereszkedik le a víz alá, hanem csak a hasát meríti. A hím mindig elkíséri a nőstényt, amikor az tojásokat rak.

A lárva zöld-sárgás vagy sárgásbarna, sok sötét pöttyös. A lárva áttetsző, ezért szinte láthatatlanná válik a vízi növényzet között. Teste sima, 19-21 mm hosszú. A lárvák 0,1-0,5 m mélységben maradnak, fejlődésük körülbelül egy évig tart.

Tartomány

Európa mérsékelt öve, Kaukázus, Nyugat- és Közép-Ázsia, Nyugat-Szibéria déli részén, Altáj.

Alfaj

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Pavlyuk R. S., Kharitonov A. Yu. A Szovjetunió szitakötőinek (Insecta, Odonata) nómenklatúrája // Szibéria hasznos és káros rovarjai. - Novoszibirszk: Nauka, 1982. - S. 12-42
  2. ↑ Skvortsov V.E. Kelet-Európa és a Kaukázus szitakötői: Azonosító atlasz. M.: Tudományos Publikációk Egyesülete KMK, 2010. - S. 176-624 p.
  3. ↑ Tatarinov A. G., Kulakova O. I. Szitakötők (Fauna of the European North-East of Russia. Vol. X). - Szentpétervár: Nauka, 2009. - 213 p. - ISBN 978-5-02-026352-9 .
  4. ↑ Olvadókészülékek N.N. Rovar azonosító. - M . : "Topikál", 1994. - 311 p.

Irodalom