A fiziológiában inger (többes számú inger) a belső vagy külső környezetben észlelhető változás. Egy szervezet vagy szerv azon képességét, hogy reagál a külső ingerekre, érzékenységnek nevezzük. Amikor egy ingert egy szenzoros receptorra alkalmaznak, az általában transzdukción keresztül reflexet vált ki vagy befolyásol. Ezek a szenzoros receptorok információkat kaphatnak a testen kívülről, például a bőrben vagy a tüdőben található szenzoros receptorokból, a szem receptoraiból, valamint a testen belülről, például a kemoreceptorokból és a mechanoreceptorokból. A belső inger gyakran a homeosztatikus vezérlőrendszer első összetevője. A külső ingerek képesek szisztémás reakciókat kiváltani az egész testben, például harc vagy menekülés során. Ahhoz, hogy egy inger nagy valószínűséggel észlelhető legyen, annak szintjének meg kell haladnia az abszolút küszöböt; ha a jel elér egy küszöbértéket, az információ továbbítódik a központi idegrendszerhez (CNS), ahol integrálódik, és döntés születik a reagálás módjáról. Bár az ingerek általában arra késztetik a szervezetet, hogy reagáljon, csak a központi idegrendszer határozza meg, hogy egy jel választ kivált-e vagy sem.