A Wolfenbüttel ház a legidősebb a Welf család két fő vonala közül, amely a 15. század közepén telepedett le a Wolfenbütteli kastélyban , és 1754-ben költöztette át rezidenciáját Braunschweigbe . Az uralkodó fejedelemség a Brunswick-Wolfenbüttel nevet viselte . Az 1814-es bécsi kongresszus döntése alapján a Brunswick-Wolfenbütteli Hercegséget Brunswick Hercegséggé alakították .
A Wolfenbüttel vonal 1884-ben véget ért, és 1913-1918 között az utolsó Brunswick herceg a fiatalabb, hannoveri Welf vonal képviselője, Ernst August volt . Ez a vonal a mai napig létezik.
Brunswick-Wolfenbüttel 1345-ben vált el Brunswick-Göttingentől . Az első Wolfenbüttel-ház birtokában volt Wolfenbüttel , Göttingen és Kahlenberg ; őse I. Heinrich wolfenbütteli herceg (meghalt 1428-ban), II. Magnus lüneburgi herceg fia.
Dédunokáit megosztották: III. Henrik (meghalt 1514-ben) megkapta a Wolfenbüttelt, I. Erich (meghalt 1540-ben) pedig Göttingent és Kahlenberget. A második ág 1584-ben halt ki, az első pedig 1634-ben Friedrich-Ulrich személyében, akit a második Wolfenbüttel-ház alapítója, August Brunswick hercege, Heinrich brunswick-dannebergi herceg fia követett. Halála (1666) birtokának felosztása során Wolfenbüttel fiához, Anton-Ulrichhoz került .
Utóbbi egyik unokája, Charlotte Alekszej Petrovics Tsarevics-hez ment feleségül . Anton-Ulrich hím utódai 1735-ben megszűntek, Wolfenbüttel pedig August legfiatalabb fia, Ferdinand-Albrecht leszármazottaira szállt. Ehhez a vonalhoz tartozott Anton-Ulrich , Anna Leopoldovna férje , Antonovics János császár apja . Vilmos brunswicki herceg, aki 1884-ben halt meg, a Welf család wolfenbütteli ágának utolsó képviselője volt.
A 17-18. századi wolfenbütteli hercegek a kultúra mecénásaként hagyták meg emléküket. Az általuk alapított kulturális intézmények nevüket viselik - Augustus Herceg Könyvtára (1666-tól) és Anton Ulrich Herceg Múzeuma (1754-től).