Soti

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. szeptember 5-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

Soti ( fr.  sotie; sottie; tomfoolery , tréfa) - irodalmi és színházi műfajok, népszerűek a XV-XVI. századi francia kultúrában; egyfajta szatirikus és allegorikus vígjáték, az egyházi szertartások, hivatalnokok stb. paródiája; "bolondok" ("sots") testvériségei játszanak, innen ered a név. A franciaországi akkoriban megszaporodott körök specialitása volt a szotyi, amely a körmeneteknek, majd a maskaráknak, majd a színházi darabok előadásának szentelte magát. A szoti leghíresebb szerzője Pierre Gringoire (1475-1539).

A "Les confréries de la Passion" (Európában 1398 óta létező) zenei testvériségek adták elő a misztériumokat , a Basoche társaság parlamenti hivatalnokai a morált , más társulatok a fr.  Enfants-sans-Souci , "Mère folle", "Sots" - több százat játszottak . A fellépők sárga-zöld öltönyökbe, szamárfülű, csengős sapkákba öltöztek. A bolondok testvéri közösségeinek vezetőit "prince des sots" (bolondok hercege) vagy "mère sotte" (bolond anya) nevezték.

A száz szerzői közül a legkiemelkedőbb Pierre Gringoire volt (Hugo Notre Dame -jában levezetve), egykori "mère sotte", aki százas sorozatot írt II. Julius pápa ellen ; Ugyanez a tiltakozás a pápaság igényessége ellen Jean Boucher , a tizenhatodik századi költő "Le vieux monde" és "Le nouveau monde" volt. A királyok pártfogolták ezeket az előadásokat, védve őket a papságtól, a nemességtől és különösen a hivatalnokok elől, akik a szoti gúnyolódásának kedvenc tárgyai voltak. VII. Károly megfosztotta a társulást több száz kiváltságától, XII. Lajos visszaállította jogaikat; I. Ferenc drámai cenzúrája megölte ezt a középkorban oly népszerű irodalmi formát.

Irodalom