A vaszkuláris hozzáférés lehetővé teszi az orvos számára, hogy a gyógyszereket közvetlenül a véráramba adja anélkül, hogy az ereket újra átszúrná. [1] Az érelérésnek többféle módja van: perifériás véna katéterezés, centrális véna katéterezés, artériás katéterezés, intraosseus infúzió.Az intravénás oldatokat igénylő betegeknél a legtöbb esetben a bőrön keresztül bevezetett perifériás vénás katétert alkalmaznak.
Sokkban javasolt perifériás intravénás kezeléssel kezdeni. Ha a hozzáférés háromszor meghiúsul, vagy 90 másodpercen belül nem érhető el, intraosseus infúziót, vagy centrális véna katétert vagy vénanyitási technikát lehet alkalmazni az intravénás hozzáféréshez . Az intraosseus infúzió gyorsabb érrendszeri hozzáférést biztosít a központi vénás katéterhez képest. Az intraosseális infúzió gyakran a proximális sípcsont epifízist használja . Felnőtteknél - 1-2 cm a lábszár belső felületétől és 1 cm proximális irányban a sípcsont gumójától (a sípcsont felső ízületi felülete), gyermekeknél - 1-2 cm a lábszár belső felületéig és 1 -2 cm distalis irányban a tuberosity tibiatól. A csontvelő üregébe került oldatokat és készítményeket a vénás keringésbe öntik. Az intraosseális infúzió áramlási sebessége korlátozott (körülbelül 30 ml/perc), amely növelhető az intravénás zsákra nehezedő nyomással, vagy az oldat fecskendővel történő beadása közbeni nyomás növelésével.
A centrális vénás hozzáférés (femoralis, subclavia, internal jugularis), a felső és alsó saphena vénák venosectiójának különféle módszereit későbbi gyermekkor óta alkalmazzák. Szintén gyakorlott a Seldinger-módszer szerinti nagy átmérőjű katéter bevezetése katétervezető huzallal. 1-2 hetes gyermekeknél köldökvéna katéterezés alkalmazható. A sokkos betegek gyakran több vonalon keresztül érik el az érrendszert.