A Példaértékű orosz stressz szótára az orosz nyelv ortopéikus szótára, amelyet a Ph.D. állított össze. n. M. A. Studiner, és először 2004-ben jelent meg.
A szótár közneveket és tulajdonneveket (földrajzi nevek, vezetéknevek, politikusok, tudósok és kulturális személyiségek, sportolók nevei, tömegtájékoztatási eszközök, sportegyesületek, irodalmi és zenei művek nevei stb.) tartalmaz.
Kialakításában D. E. Rosenthal nehézségek szótárához hasonlít , miközben számos eltérést tartalmaz vele, különösen a ё betű jelenlétében és olvasatában. Az orosz szavak vagy az idegen vezetéknevek hangsúlypreferenciái mellett a szótár olyan eseteket is tartalmaz, amikor az e betűt lehetőleg vagy esetleg [e]-ként olvassuk. Az orosz nyelvben van egy szócsoport, amelyben a szokásos hangsúlyt szinte minden szótárban elavultnak jelölik (például a zherloʹ állítólag modern változata, a zherlo pedig elavult, a bakt[E]riya modern kiejtés, bakt[e]riya elavult). A Studiner a ventilátort és a bact[e]ria-t adja meg fő lehetőségként.
Ha a szabály egy szóalakban több hangsúlyt is megenged, és ezt a kulturális gyakorlat is megerősíti, Studiner megjelöli az általa előnyösnek tartott opciót az éterben történő kiejtéshez (amikor a bemondó egyszerre csak egy hangsúlyozási opcióval tudja kiejteni a szót ), aláhúzza.
A szótár nem normatív a szó szokásos értelmében, mivel nem válogatás egyetlen hivatalosan normatív szótárból sem.
A szerző néhány kijelentése ellentmond más mérvadó szótáraknak, például: üldözés és üldözés (Studiner); üldözés (Lopatin).
A rádióadás töredékei, amelyek a szerző lexikográfiai megközelítését mutatják be:
K. LARINA: Találtam egy másik szót, amelyet a szótárakban másképpen jelenítenek meg: van „gondnok” és „gondnok”, vagyis két lehetőség van.
M. STUDINER: Hogyan mondja ezt maga?
K. LARINA: Azt mondom, hogy „gondnok”, ezért meglepődtem, amikor a „XXI. század szótárában” csak egyetlen lehetőséget láttam: „gondnokot”.
M. STUDINER: Így adták az összes szótárat. Nagyon nehéz bármilyen változtatás mellett döntenem. Nagyon sok anyagot kell gyűjtenem, hallani, hogy az orosz irodalmi nyelvet nagyon jól ismerő emberek már használják ezeket a változatokat. Aztán úgy döntök, hogy szembeszállok minden szótárral.
STUDINER M.: ... A miniszterhelyettes nagyon örült, hogy nem kell semmit változtatni. elköszöntünk. Körülbelül két perc múlva felhívott egy dühös referens, kérte, adjam meg a nevemet, beosztásomat, rangomat, majd megkérdezte: „Miért állítasz fel ilyen normát?” Nem magyaráztam el neki, hogy a nyelvészek nem állítanak fel normákat, a normák spontán módon, a beszédgyakorlatban alakulnak ki, a nyelvészek pedig csak megfigyelik, rögzítik, hogy hány kulturált ember beszél, rögzíti a használatot.
M. QUEEN: Minden rendben. De akkor jön a szótár. Kiderült, hogy kijavítottad benne, aztán kiadtad ezt a szótárt. Íme a példaértékű orosz stressz szótára. Már ragaszkodsz ahhoz, hogy mintát, szabványt tartalmazzon. És kiderül, hogy ezeket a normákat kezdik bevezetni.
M. QUEEN: Vagyis már diktálják. Helyesen? Attól a pillanattól kezdve, hogy ezeket a normákat rögzítik és közzéteszik a szótárban, elkezdenek diktálni? M. STUDINER: Befolyásolnak. De az emberekre semmit nem lehet rákényszeríteni. Nézd, például az enyém kivételével minden szótár egy színészt vagy egy szerepet jellemzőnek nevez - karakterszerepnek... Nemcsak színésznek, hanem minden normális embernek azt mondja, hogy "karakterszerep".
K. LARINA: Mert a „jellemzőnek” teljesen más jelentése van.
M. STUDINER: Igen, most más értelemben használják. De nézd meg a modern szótárakat, adnak... Igyekeztem nem beleírni a szótáramba azt, ami az életben nincs, ez az egyik elv. Ideális esetben a kodifikációnak teljesen megfelelnie kell a normának.