A Shinkendo ( japánul 眞劍道, angolul Shinkendo ) a japán kard – katana – birtoklásának művészete , amelyet 1990 -ben hozott létre az USA -ban Toshiro Obata [1] .
1994 - ben megalakult a Nemzetközi Shinkendo Szövetség [1] . A "Shinkendo" név bejegyzett védjegy [1] .
A feudális időkben a kardvívás a szamuráj harcművészetek központja volt. Más művészetek, mint például a gerelyhajítás, az íjászat és a kézi küzdelem másodlagosak voltak a központi művészet mellett. A gyalogos katonák kivételével (a faluból származó újoncok, akik minimális kiképzésben részesültek) minden szamuráj tanult kardvívást, és szakosodott az íjászatra vagy más tudományágakra is.
A Shinkendo a többi elismert művészettől kölcsönzött technikák és elvek egyedülálló, átfogó ötvözetének tekinthető. A különböző katonai stílusok legerősebb alapelvei, amelyek egy tanulmányi kurzusba kapcsolódnak, a következők:
Kendo - gyorsan mozgó és ellenütő ütés
Yagyu Shinkage-ryu és Kashima Shin-ryu - intenzív edzés
Jiken-ryu - erős ütések
Yoriken Battojutsu - gyors és pontos tameshigiri
Aikido és Ryukyu Kobudo - sima testmozgások
A Shinkendo a kardvívás öt fontos szempontját is hangsúlyozza:
A Suburi (mahi) taisabakit (körkörös mozdulatokat), ashisabakit (lábmozgásokat), kensabakit (kardmozgásokat) és tohojushinho-t (tíz alapvető kardtechnika) használ.
A Battoho (rajzi technikák) a Goho Battoho technikával kombinálva a kard különböző irányokból történő kihúzását és behelyezését hangsúlyozzák.
A Tanrengata (egyetlen forma) a suburit különféle formákban használja a lábmozgás, a testmozgás, a csavaró mozgás, a csípőcsavarás, a körkörös mozgás, a középső testtartás különböző típusainak felfedezésére.
A Tatiuchi (sparring) a valóság elemét adja, és segít két egyénnek elérni a harmónia és a szinkron érzését a távolság, az energia, a ritmus, az erő és a technika sebességének szabályozásával.
A Tameshigiri (kardvágási teszt) a tohojishinho-t (magyarázat a tameshigiri részben) használja az olyan elvek gyakorlására, mint a hasuji (pengeszög), a tachisuji (kard lengési szöge) és a tenouchi (szorítás).
A Shinkendo tanulóit seito (közönséges szint), deshi (követő) és kyakubun (más stílusok tanárai, akik szeretnének edzeni) csoportokra osztani. A Shinkendo nem használja a dan/kyu szintű rendszert. A tanúsítás túlnyomórészt a feudális korszakból kölcsönzött régi szintrendszeren alapul. Ezért a dan tiszteletbeli fokozatát nem adják meg.