Merkúr Északi-sark

Merkúr Északi-sark
vidék

A Merkúr északi sarkvidéke
90° é SH. 0° hüvelyk  / 90 ° É SH. 0° hüvelyk d. / 90; 0
piros pontMerkúr Északi-sark

A Merkúr északi pólusa a Merkúr felszínének  metszéspontja a forgástengelyével az északi féltekén. Ennek a pontnak a helye (a Triggvadottir krátertől északra [1] ) körülbelül 10 kilométeres pontossággal ismert, és új adatok beszerzésekor időszakonként frissítik [2] .

A Merkúr Északi-sarkját is az északi cirkumpoláris régiójának nevezik. Latinul ez a régió, 67 ° és 90 ° é. sh., amelynek átmérője alig 1000 km, Borealis kvadránsnak nevezik. Jelentős részét a gyengén kráterezett Északi-síkság foglalja el , azonban magának a pólusnak a közelében meglehetősen nagy a kráterek sűrűsége.

Tekintettel arra, hogy a Merkúr forgástengelye merőleges az ekliptika síkjára , a Nap a pólusainál szinte mindig „a horizonton jár, soha nem néz túl a kissé megemelkedett krátertengelyeken, amelyeken sok lehet. az örök fény csúcsai . A Merkúr mellett a Hold , a Ceres és esetleg néhány kolonizációra kevésbé alkalmas kis égitest is rendelkezik ilyen tulajdonságokkal a Naprendszerben , azonban ezek közül mindegyik közül a Merkúron a legmagasabb ezeknek a csúcsoknak a besugárzása .

A Merkúr északi sarkához legközelebb eső legnagyobb kráterek a Triggvadottir , Chesterton , Tolkien , Gordimer , Kandinsky , Prokofjev .

Jég

A Borealis kvadránsban elhelyezkedő öröksötét kráterekben jelentős, akár 1 billió tonnás [3] vízjég készletek találhatók, amelyek különösen értékesek a Merkúr jövőbeni gyarmatosítása szempontjából , mivel annak teljes felszíne, a sarki régiókon kívül. , teljesen vízmentes a légkör hiánya és a magas nappali hőmérséklet miatt, mivel a Merkúr közel van a Naphoz.

Jegyzetek

  1. ↑ Tryggvadóttir  (spanyol)  (nem elérhető link) . planetarynames.wr.usgs.gov . A bolygónómenklatúra közlönye. Letöltve: 2021. november 27. Az eredetiből archiválva : 2021. november 27.
  2. ↑ Nagy felbontású radarképalkotás a Merkúr északi sarkáról . Letöltve: 2021. november 27. Az eredetiből archiválva : 2021. november 27.
  3. ↑ Rawlins, Katherine; Mózes, Julianne I.; Zahnle, Kevin J. (1995). „Exogén vízforrások a Merkúr sarki jegéhez”. Az Amerikai Csillagászati ​​Társaság közleménye . 27 : 1117. Bibcode : 1995DPS....27.2112R .

Linkek