Shotgun Pakla

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. március 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .

Pakla shotgun  - az első hivatalosan szabadalmaztatott működőképes gyorstüzelő lőfegyver - a géppuska prototípusa .

A 18. század elejére Európában már kialakultak bizonyos hagyományok a gyalogsági és lovassági harcászat hadügyében. Különösen a sorgyalogság , amely nagyon alacsony tűzsebességű kovaköves muskétákkal volt felfegyverkezve (amelyből percenként legfeljebb 4 lövést lehetett leadni), kénytelen volt szoros formációban cselekedni. Ezenkívül egy ilyen rendszer (téglalapban vagy négyzetben elhelyezett lövészsorok) bizonyos fokú védelmet nyújthatott a lovasság támadásaival szemben, de mindenesetre egy lövésznek általában csak egyszer volt ideje lőni, mielőtt egysége érintkezésbe került az ellenséges lovassággal. Mindkét pillanat előre meghatározta a lőfegyverek fejlesztésének további irányát: hatékony eszközök kifejlesztését az ellenséges gyalogság sűrű formációjának legyőzésére és saját gyalogságuk védelmére a lovasság támadásaitól. Az első technológiai áttörést ebben az irányban a tüzérségi és többcsövű lövegekhez való baklövés feltalálása jelentette. Ez azonban nem oldott meg minden problémát – a tüzérség a hadsereg ügyetlen, nehéz ága volt. Ráadásul a buckshot gyorsan elhasználta a fegyvercsövet. Valami könnyebb és gyorsabb tüzelésre volt szükség.

Az egyik első sikeres találmányt ezen a területen egy londoni angol ügyvéd, James Puckle ( Eng.  James Puckle) (1677-1724) készítette. Új találmányát 1718. május 15-én „Pakl fegyvere” néven szabadalmaztatta. Ez egy közönséges egycsövű tűzköves fegyver volt, háromlábú állványra helyezve, de 11 lövésű hengeres dobbal . Minden új lövést a dob elforgatásával adták le, mint a revolvernél. Miután a dob lőszer elhasználódott, kicserélték egy újra. Ez a kialakítás lehetővé tette a percenkénti kilenc lövés sebességének elérését. A fegyver harci számítása több emberből állt. A fegyvert hajókon kellett volna használni a beszálló csapatok tüzelésére .

A fegyverbemutatón Pakl két változatot idézett: az akkori években megszokott gömbgolyókkal és köbös golyókkal. A gömb alakúakat a keresztény ellenségek ellen használták, a köbösöket pedig, amelyekről azt hitték, hogy nagyobb sérülést okoztak, a muszlim ellenségek (köztük a törökök) ellen. Pakla alkotása azonban nem nyűgözte le kortársait, pedig sikerült elérnie a tűzgyorsaságot: az akkori angol sajtó szerint Pakla fegyvere 7 perc alatt 63 lövést adott le a tesztelés során.

Meg kell jegyezni, hogy a találmány előtt egyrészt az alapozók és az egységes töltények , másrészt a géppel készített fegyverek megjelenése előtt minden gyorstüzelő kézi fegyver létrehozására tett kísérlet nem indokolta magát: az ilyen fegyverek drágák, nehezen gyárthatók és szerkezetileg megbízhatatlanok voltak (különösen a revolverek és a forgáspontos fegyverek nem megbízható reteszelő mechanizmusa ); emellett a tűzköves forgórendszer nem mentesítette annak szükségességét, hogy minden lövés után magot kell önteni a polcra, ami lehetetlenné tette a valódi tűzsebesség elérését. I. Péter cár érdeklődést mutatott a Pakla fegyver iránt , akinek egy példányt készítettek vagy vásároltak, de a találmány számos problémája miatt lehűlt. A világ múzeumai a Pakla fegyver 3 prototípusát tárolják, amelyek közül az egyik a Tüzérségi, Mérnöki és Jelzőhadtest Hadtörténeti Múzeumának gyűjteményében található [1]

A jövőben az egyes fegyverek tüzelési sebességének növelése érdekében a mérnöki gondolkodás főként a fegyverzár javítására irányult egészen a kapszulák megjelenéséig, majd később az egységes töltények megjelenéséig, amikor a kioldó mechanizmus felváltotta a zárat .

Lásd még

Jegyzetek

  1. Efimov S.V. A 18. század első felének gyorstüzérségi lövegei a Tüzérségi, Mérnöki és Jelzőhadtest Katonai Történeti Múzeum gyűjteményében. // Hadtörténeti folyóirat . - 2019. - 2. sz. - P. 44-51.

Linkek