A rianodin-érzékeny csatorna (ryanodin receptor, RyR) a kalciumcsatornák egy osztálya különféle ingerelhető állati és emberi szövetekben, például izmokban és idegsejtekben [1] . 567 kDa alegység molekulatömegű oligomer. Az izomsejtekben található rianodin receptor (RyR) a legfontosabb funkciót az akciós potenciál és az izomösszehúzódás közötti konjugálásban látja el. A vázizmokban a rianodin receptorokat a közvetlen elektromechanikus kapcsolódás speciális mechanizmusa aktiválja, a szívizom összehúzódását pedig a Ca 2+ által kiváltott Ca 2+ felszabadulás mechanizmusa váltja ki [2] .
A rianodin receptor három izoformáját találták: RyR1, RyR2, RyR3, amelyeket három különböző gén kódol.
A RyR-eknek számos szabályozási helye van, amelyeket a Ca 2+ , az ATP, a kalmodulin (CM), az immunofilin és a kalcineurin hajt végre. A receptort a CaKMPK II (CaKM-dependens protein kinase II) foszforilezi, és a kalcineurin defoszforilezi [2] .
A vázizomzatban a RyR1 a szarkoplazmatikus retikulum ciszternáiban található a citoplazma membrán mellett, és hosszú citoplazmatikus "farka" (az úgynevezett "láb" régió vagy "láb") érintkezik a dihidropiridin receptorral (DHPR) a plazmalemmán. A RyR és a DHPR közötti közvetlen funkcionális kölcsönhatást molekuláris szinten azonban még nem mutatták ki. Egy harmadik fehérje részvételének kérdése a RyR és a DHPR közötti kontaktus kialakításában folyik [2] .
2004-ben javasolták a fotoindukált átmenetek elméletének biofizikai adaptációját ennek a csatornának a kalciumionokhoz való vezetőképességének leírására, 2005-ben publikálták az elektronkonformációs modellt. [3]
A rianodinérzékeny csatornák elektron-konformációs modelljét Alekszandr Szergejevics Moskvin javasolta az Uráli Szövetségi Egyetem kutatócsoportjával és az Orosz Tudományos Akadémia Uráli Fiókjának Immunológiai és Élettani Intézetével közösen. [négy]