Hiány a magyarázatban

A magyarázó hézag Joseph Lewin  filozófus alkotott kifejezés azokra a nehézségekre utal, amelyekkel a redukcionista tudatelméletek szembesülnek, amikor megpróbálják megmagyarázni, hogy a fizikai rendszerek hogyan generálnak olyan tapasztalatokat, amelyekkel az alany tisztában van. Lewin először 1983-ban használta ezt a kifejezést egy cikkben, ahol a „fájdalom az idegpályák tevékenysége” kifejezést javasolta példaként. Bár ez a leírás fiziológiai értelemben kielégítő lehet, nem segít annak megértésében, hogyan éli meg a fájdalmat az alany maga [1] .

A magyarázat hiányának bezárása egyenértékű a tudatosság nehéz problémájának megoldásával .

A magyarázat hiányának problémája nem érinti azokat a rendszereket, amelyek magyarázata a fizika már ismert törvényei alapján teljes mértékben leírható. Bármennyire is bonyolultnak tűnik egy modern számítógép, funkciói teljes mértékben megmagyarázhatók fizikai felépítése alapján. Ellenkezőleg, a fizikai rendszerben, azaz az agyban semmi sem jelzi a tudat megjelenésének szükségességét, amely azonban kétségtelenül létezik a tapasztalat alanya számára. Ezen az alapon a pszichofizikai probléma megoldásának dualista megközelítésének hívei azzal érvelnek, hogy a tudat minőségileg különbözik az agytól , és hogy a magyarázatban rejlő rés megszüntetése érdekében valamilyen mentális szubsztancia létezik, amely elkülönült és független az anyagtól. szükséges. A monisztikus megközelítés hívei tagadják az ilyen szubsztancia létezését, azonban általánosan elfogadott tudatelmélet és egy nehéz probléma kielégítő megoldása hiányában nem tudnak logikailag következetes módot kínálni a magyarázati szakadék áthidalására.

A magyarázat hiányának problémája régóta vita tárgya az elmefilozófusok és a mesterséges intelligencia specialistái között, és még mindig nem sikerült egyértelműen megoldani. A magyarázó hézag létezése és a hozzá kapcsolódó filozófiai probléma természete vita tárgya. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a probléma jelenlegi tudásunk hiányában rejlik, és az idegtudomány jövőbeni felfedezései és a filozófusok eredményei segítenek áthidalni a szakadékot. Más kutatók azzal érvelnek, hogy a szakadék az emberi megismerés alapvető korlátaihoz kapcsolódik, és semmilyen tudományos kutatás nem segít megszüntetni. Megint mások magát a nehéz problémát rosszul kialakítottnak látják, és ezért nem hajlandók elismerni a magyarázatban rejlő hézag létezését.

Jegyzetek

  1. Levine J. Materialism and qualia: the explanatory gap  // Pacific Philosophical Quarterly. - 1983. - 1. évf. 64. - P. 354-361. Az eredetiből archiválva: 2014. szeptember 12.