Szoftver és hardver komplexum

A szoftver- és hardverkomplexumok mikroprocesszor - automatizálási eszközök ( mikroprocesszoros vezérlők , USO objektummal rendelkező kommunikációs eszközök), kezelői kijelzőpanelek és különféle célokra szolgáló szerverek, ipari hálózatok, amelyek lehetővé teszik a felsorolt ​​komponensek csatlakoztatását, programvezérlők és kezelői kijelzőpanelek komplexuma  . A PTC-ket elsősorban arra tervezték, hogy különféle információs képességekkel (tíz I/O jeltől több százezerig) elosztott folyamatvezérlő rendszereket hozzanak létre a legkülönbözőbb iparágakban.

Szerep és működési elv

A PTK széleskörű elterjedésében fontos szerepet játszott a kis- és nagysebességű mikrokontrollerek létrehozásához szükséges elemi bázis fejlesztése, a számítógépes vezérlőhálózatok megbízhatóságának növelése, valamint az ipari vezérlők és üzemeltetők hatékony szoftverének fejlesztése. állomások.

A PTK fejlesztésében lefektetett típusmeghatározási, egységesítési és aggregálási alapelvek lehetővé teszik a komplexum összes elemének teljes kompatibilitását, beleértve a vezérlőket, a kezelői konzolok kijelzőit, a hálózatcserére szolgáló interfészek és protokollok stb. megközelítés jelentősen csökkentheti a bütyök tervezésének és beszerelésének idejét, a munkálatokat. [egy]

PTC besorolás

Minden univerzális mikroprocesszorral rendelkező PTC osztályokra van osztva, amelyek mindegyike a végrehajtott funkciók meghatározott készletére és a vezérlőobjektumra vonatkozó fogadott és feldolgozott információk megfelelő mennyiségére készült.

  1. Személyi számítógép (PC) alapú vezérlő A PC alapú vezérlőket általában kis zárt létesítmények vezérlésére használják az iparban, speciális orvosi automatizálási rendszerekben, tudományos laboratóriumokban és kommunikációban. Egy ilyen vezérlő bemeneteinek/kimeneteinek teljes száma általában nem haladja meg a több tucatot, és a funkciókészlet a mérési információk komplex feldolgozását biztosítja több vezérlési hatás kiszámításával.
  2. A helyi vezérlők (PLC) beépített és önálló vezérlőkre vannak osztva. Az ebbe az osztályba tartozó vezérlők általában alacsony vagy közepes feldolgozási teljesítménnyel rendelkeznek. A teljesítmény összetett jellemző, amely a processzor bitszámától és frekvenciájától, valamint a RAM és az állandó memória mennyiségétől függ. A helyi vezérlők leggyakrabban több tucat I/O-t tartalmaznak érzékelőkből és aktuátorokból, de vannak olyan vezérlőmodellek, amelyek több mint száz I/O-t támogatnak. A vezérlők a legegyszerűbb jellemző funkciókat valósítják meg a mérésekkel, reteszeléssel, szabályozással és szoftverlogikai vezérléssel kapcsolatos információk feldolgozására. Sokan közülük egy vagy több fizikai porttal rendelkeznek az információk más automatizálási rendszerekhez való átviteléhez.
  3. Integrált hálózati vezérlő (PLC, hálózat). A PTC hálózatokat a legszélesebb körben használják folyamatszabályozásra minden iparágban. A PTC ezen osztályának minimális összetétele a következő összetevők jelenlétét feltételezi:
    1. vezérlőkészlet;
    2. több kezelői kijelző munkaállomások;
    3. rendszer (ipari) hálózat, amely összeköti a vezérlőket egymással és a vezérlőket a munkaállomásokkal.
  4. Elosztott kisméretű vezérlőrendszerek (DCS, SMOLLER Scale). A mikroprocesszoros PTC ezen osztálya a legtöbb hálózati vezérlőkomplexumot felülmúlja teljesítménye és a végrehajtott funkciók összetettsége tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy ennek az osztálynak számos korlátozása van az automatizált gyártás mennyiségére (körülbelül több tízezer szabályozott paraméter) és a megvalósított funkciókra vonatkozóan. A fő különbségek az előző osztályhoz képest: a vezérlők valamivel nagyobb változatossága, I / O blokkok, nagyobb központi processzorok teljesítménye, fejlettebb és rugalmasabb hálózati struktúra. Az ebbe az osztályba tartozó PTC rendszerint fejlett többszintű hálózati struktúrával rendelkezik. Így az alsó szint egy kompaktan elhelyezkedő folyamatcsomópont vezérlői és munkaállomása között, a felső pedig több csomópont között kommunikálhat egymással és a teljes automatizált termelési csomópont menedzserének munkaállomása között. A legfelső szinten (az operátori munkaállomások szintjén) ezek a komplexumok többnyire meglehetősen fejlett információs hálózattal rendelkeznek. [2]

Jegyzetek

  1. ↑ TECHNIKAI ESZKÖZÖK A VEGYI TERMELÉS AUTOMATIZÁLÁSÁHOZ: REF. ED. / V.S. BALAKIREV, L.A. BARSKY, A.V. BUGROV ÉS DR. M.: KHIMIYA, 1991. 272 ​​S.
  2. ↑ ITSKOVICH E.L. A MIKROPROCESSZOR SZOFTVER ÉS HARDVER KOMPLEXEK OSZTÁLYOZÁSA // IPARI ACS ÉS VEZÉRLŐK. 1999. 10. sz.