Az objektum-agnózia (vizuális apperceptív agnózia) a vizuális gnóziszavarok egyik leggyakoribb formája , amely bizonyos fokig az agy occipitalis-parietális régióinak elváltozásaiban szenvedő betegek többségében fordul elő.
Durva formában az objektum agnóziát csak az agy occipitalis-parietális régióinak kétoldali elváltozásaival, azaz a 18. és 19. Brodmann mező kétoldali elváltozásaival figyelték meg.
Az alany vizuális agnóziája a „széles vizuális szféra” alsó részének károsodásával jár. Jellemzője, hogy a páciens le tudja írni a tárgy egyedi jellemzőit, de nem tudja megmondani, hogy milyen tárgyról van szó. A „tág látókör” alsó részének kétoldali károsodása esetén a tárgy helyes értékelésének képessége különösen durva megsértése következik be: amikor a páciens érzi a tárgyat, pontosan tudja azonosítani, de amikor ránéz, nem tudja megfelelően megoldani ezt a problémát.
Az ilyen betegek mindennapi életükben szinte vakként viselkednek, és bár nem botlanak tárgyakba, folyamatosan érzik azokat, vagy hangok alapján navigálnak. De durva formában az ilyen agnózia nagyon ritka, gyakrabban látens formában nyilvánul meg speciális vizuális feladatok elvégzésekor: például kontúrok felismerésekor, áthúzva, egymásra helyezve, fordított képek stb.
Tehát 3, 4, 5 kontúr kombinálásakor (lásd Poppelreuter tesztje ) egy egészséges ember minden tárgy kontúrját látja; betegeknél ez a feladat nagy nehézségeket okoz, nehezen tudják megkülönböztetni az egyes kontúrokat, zavaros a kép. A tárgyagnózia esetében a tárgyak alakjának azonosításának nehézségei az elsődlegesek, és a legtisztább formájukban a tárgyak körvonalainak azonosításakor jelentkeznek; ugyanakkor tárgyagnózisban szenvedő betegek képmásolása nem változhat (mint a vizuális gnóziszavarok más formáinál), a vizuális észlelés időbeli jellemzői nagyjából megváltoznak. A tachisztoszkópiás vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen betegeknél a képfelismerési küszöbök meredeken emelkednek; és rendszerint több nagyságrenddel nőnek. Ha egy egészséges ember 5-10 ms alatt észleli az egyszerű képeket (háttértörlő kép nélkül), akkor beteg embereknél az egyszerű képek felismerési ideje 1 másodpercre vagy többre nő. Így vizuális agnóziával a vizuális rendszer teljesen eltérő működési módja figyelhető meg, ami nagy nehézségeket okoz a vizuális információk feldolgozásában.