Prandtl (holdkráter)

Prandtl
lat.  Prandtl

Egy Clementine szonda képe .
Jellemzők
Átmérő87,5 km
Legnagyobb mélység2800 m
Név
NévnévLudwig Prandtl (1875–1953), német mechanikus és fizikus. 
Elhelyezkedés
59°37′ d SH. 141°32′ kelet  / 59,62  / -59,62; 141,54° S SH. 141,54° K pl.
Mennyei testHold 
piros pontPrandtl
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Prandtl kráter ( lat.  Prandtl ) egy nagy ősi becsapódási kráter a Hold túlsó részének déli féltekén . A nevet Ludwig Prandtl (1875-1953) német mechanikus és fizikus tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió 1970-ben hagyta jóvá . A kráter kialakulása a Nektár-korszakra utal [1] .

A kráter leírása

A Prandtl-kráter a hatalmas Planck -kráter táljának délkeleti részén található . A kráter legközelebbi szomszédai a Fechner -kráter nyugaton; a Keio és Poincare kráterek keleten és a Grotrian kráterek délnyugaton [2] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 59°37′ D SH. 141°32′ kelet  / 59,62  / -59,62; 141,54° S SH. 141,54° K g , átmérője 87,5 km 3] , mélysége 2,8 km [1] .

A kráter sokszög alakú, délkeleti részén párkányzattal, mérsékelten megsemmisült. A duzzadás simított, de megőrzi a meglehetősen világos körvonalat, a duzzadás keleti végét észrevehető kráter borítja. A sánc belső lejtése szélességben egyenetlen, teraszos szerkezet maradványaival. A sánc magassága a környező terep felett eléri az 1430 métert [1] , a kráter térfogata megközelítőleg 8000 km³ [1] . A tál alja a zord déli rész kivételével viszonylag lapos, a tál keleti részében feltűnő kráter található. Egy kis, patkó alakú középső gerinc a tál közepétől kissé délnyugati irányban eltolódik.

Műholdkráterek

Egyik sem.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Lunar Impact Crater Database . Losiak A., Kohout T., O'Sulllivan K., Thaisen K., Weider S. (Lunar and Planetary Institute, Lunar Exploration Intern Program, 2009); frissítette Öhman T. 2011-ben. Archív oldal .
  2. ↑ Prandtl-kráter a LAC-131 térképen . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2020. március 26.
  3. ↑ A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió kézikönyve . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2021. július 10.

Linkek