A méhen kívüli (postnatális) időszak az egyedfejlődés időszaka, amely jelentősen eltér az intrauterin időszaktól. Ha az első időszakban a szervezet fejlődése többé-kevésbé állandó környezeti feltételek mellett megy végbe, akkor a születés után a külső környezet közvetlen és erős befolyást gyakorol az emberi szervezetre. A növekvő szervezet alkalmazkodni kezd hozzá, és a legbonyolultabb átalakulás megy végbe benne, miközben az újonnan megszerzett sajátosságok hozzáadódnak az öröklődés útján továbbadott szerkezeti sajátosságokhoz.
Az emberi test születés utáni fejlődésében az Élesen körvonalazott időszakok feltételesen megkülönböztethetők a saját növekedési, fejlődési és szervekképződési sajátosságaikkal. Ezt a felosztást életkori periodizációnak nevezzük . Ennek az időszaknak több osztályozása létezik. A leggyakoribb az Orosz Orvostudományi Akadémia Gyermekek és Serdülők Élettani Kutatóintézete által javasolt módszer:
Csecsemőkorban a növekedés kis intenzitása a jellemző. Tehát a test hossza ebben az időben 1,5-szeresére, testtömege - 3-szorosára nő. Az 1-7 éves kort a semleges gyermekkor időszakának is nevezik, mivel a fiúk és a lányok szinte nem különböznek egymástól testalkatban és méretben. A 8 és 12 év közötti időszakban nemi különbségek jelennek meg a test méretében és arányaiban, felgyorsulnak a növekedési folyamatok, a lányoknál megkezdődik a pubertás.
A serdülőkort pubertásnak vagy pubertásnak is nevezik: ekkor kezdődik a fiúknál a pubertás , megjelennek a másodlagos nemi jellemzők (hangmutáció, szőrnövekedés a szeméremtesten, a hónaljban, majd a felső ajakon és az állon). A hossznövekedés fokozódik, elsősorban az alsó végtagok miatt. A serdülőkorban a test növekedési és formálódási folyamatai alapvetően befejeződnek, beáll a pubertás .
Felnőttkorban az emberi test alakja, felépítése alig változik, és csak 60 éves kor után indulnak be az öregedési folyamatok, amelyek egyes szervekben korábban, máshol később jelentkeznek [1].