A pozitív pszichoterápia (1977 óta) egy pszichoterápiás módszer, amelyet Nossrath Peseschkian és munkatársai fejlesztettek ki Németországban 1968 óta. Az emberi természet pozitív megértésén alapuló humanisztikus pszichodinamikus pszichoterápiaként írható le.
A pozitív pszichoterápia egy integratív módszer, amely humanisztikus, szisztémás, pszichodinamikai elemeket foglal magában. Ma a világ mintegy húsz országában működnek központok, képzések. Nem szabad összetéveszteni a pozitív pszichológiával.
A Pozitív Pszichoterápia koncepciója és fejlesztése magában foglalja az alapvető emberi szükségletek környezettel harmóniában történő kielégítését, és bizonyos személyek teljes körű bevonását ebbe a folyamatba.
1977-ig ezt a módszert differenciálelemzésnek hívták. Aztán 1977-ben Nossrat Pezeshkian kiadta "Pozitív pszichoterápia" című munkáját, amely 1987-ben "Pozitív pszichoterápia" címmel jelent meg angolul. A „pozitív” kifejezés az eredeti latin „positum vagy positivus” kifejezésből származik, ami azt jelenti, tény, valós, valóságos, konkrét. A pozitív pszichoterápia és a pozitív pszichoterapeuták célja, hogy segítsenek a páciensnek és a kliensnek meglátni képességeiket, erősségeit, erőforrásait és potenciálját.
A pozitív pszichoterápia három fő elve vagy pillére a következő:
1. A remény elve azt jelenti, hogy a terapeuta segíteni akar betegeinek, hogy megértsék és meglássák zavaruk vagy konfliktusuk értelmét és célját. Ennek megfelelően a rendellenességet „pozitív” módon újragondoljuk (pozitív értelmezések):
Néhány példa: - Az alvászavar az a képesség, hogy ébernek legyünk és kibírjuk az alváshiányt - A depresszió az a képesség, hogy a konfliktusokra a legmélyebb érzelmekkel válaszoljunk - A skizofrénia az a képesség, hogy egyszerre két világban éljünk vagy éljünk. egy fantáziavilágban - Az Anorexia nervosa az a képesség, hogy megbirkózzunk kevés étkezéssel és azonosuljunk a világ éhségével. Ennek a pozitív szemléletnek köszönhetően nemcsak a páciens, hanem a környezete számára is lehetővé válik a nézőpont megváltoztatása. Ezért a betegségeknek szimbolikus funkciójuk van, amelyet mind a terapeutának, mind a páciensnek fel kell ismernie. A beteg megtanulja, hogy a betegség tünetei és panaszai jelzések arra, hogy négy életminőségét új egyensúlyba hozza.
2. Az egyensúly elve: a társadalmi és kulturális különbségek, az egyes személyek egyedisége ellenére is látható, hogy problémái megoldása során minden ember a tipikus megoldási formákra hivatkozik. Thomas Kornbichler kifejti: "Nossrath Peseschkian a pozitív pszichoterápia egyensúlyi modelljének (a dinamikus pszichoterápia innovatív modern megközelítése) segítségével feltűnő modellt fogalmazott meg a különböző kultúrákban fellépő konfliktusok kezeléséhez."
3. A konzultáció elve: a terápia és az önsegítés öt szakasza. A pozitív pszichoterápia öt szakasza egy olyan koncepció, amelyben a terápia és az önsegítés szorosan összefonódik. A beteg és családja együtt kap tájékoztatást a betegségről és egyéni megoldást erre a problémára.