Termőfelület

Hozamfelület vagy plaszticitás felület vagy terhelési felület ( eng. hozamfelület ) - a plaszticitás ( folyáshatár ) megnyilvánulásának feltételeinek grafikus ábrázolása felület (henger, prizma, kúp stb.) formájában, típustól függően a feltétel alapjául szolgáló kritérium) a főfeszültségek terében, amelyek tengelye egyformán dől a koordinátatengelyekkel. ${\displaystyle \sigma _{1},\sigma _{2},\sigma _{3))$

Főfeszültségi tér

A feszültségek terét az a koordináta-rendszer határozza meg, amelyben a tengelyük menti távolságok fokát veszik igénybe feszültségértéknek. A főfeszültségek terében ( Haig–Westergaard tér , angolul Haigh–Westergaard feszültségtér ) a feszültségtenzor fő értékei (főfeszültségek) a koordinátatengelyek mentén vannak ábrázolva. Az ilyen tér minden pontja valamilyen feszített állapotnak felel meg. Bármely , , térbeli pont sugárvektora felbontható két, a koordinátatengelyekre egyformán ferde, az origójukon átmenő, egyenes vonal mentén elhelyezkedő komponensre, amely erre az egyenesre merőleges síkban halad (ezt a síkot π-területnek, ill. deviátoros sík ). A tengely mentén irányított komponens, amelyre a feltétel teljesül , a hidrosztatikus nyomást, a π-területen lévő komponenst, a feszültség deviátoros részét pedig az egyenlettel írja le . ${\displaystyle P(\sigma _{1))$ $\sigma _{{2}}$ $\sigma _{3})$ ${\displaystyle \sigma _{1}=\sigma _{2}=\sigma _{3))$ $\sigma _{1}+\sigma _{2}+\sigma _{3}=0$

A hozamfelület meghatározása

Az igénybevételek terében a folyáshatár elérésekor egy bizonyos felületet határozunk meg, amelyet folyási felületnek nevezünk. Ha elfogadjuk, hogy a folyási feltétel nem függ az összkompresszió hidrosztatikai feszültségétől (nyomás), akkor a megfelelő folyási felületek hengeres felületűek lesznek, a központi tengellyel párhuzamos generatrixszal. A hengeres folyási felületen belüli feszültségtérpontok a rugalmas állapotnak, az ezen a felületen fekvő pontok pedig a kezdeti képlékeny feszültségállapotnak felelnek meg. A folyási felület egyes pontjainak koordinátái megadják a képlékeny alakváltozás kezdete által okozott főfeszültségek kombinációját . Ennek a felületnek a síkokkal való metszéspontja a hozamgörbe.

A kezdeti folyáshatár elérése utáni folyamatos terhelés plasztikus deformációhoz vezet, ami a kezdeti folyási felület változásával járhat együtt. Ha egy anyagot ideálisan képlékenynek tekintünk, akkor a folyási felülete nem változik a képlékeny alakváltozás során, és megmarad a kezdeti plaszticitási állapot. A σ T folyáshatár növekedésével , például erősödés következtében, a folyási felület kitágul.

Jegyzetek

↑ Huber, M. (1903). A fajlagos igénybevétel mint az anyagi erőkifejtés mértéke // Towarzystwo Politechniczne, Czas. Techniczne, Lwow.
↑ von Mises, R. (1913). Mechanik der festen Körper im plastisch deformablen Zustand. // Gottin. Nachr. Math. Phys., vol. 1, pp. 582-592.
↑ Tresca, H. (1864). Mémoire sur l'écoulement des corps solides soumis à de fortes pressions. // CR Acad. sci. Paris, vol. 59. o. 754.

Irodalom

Pisarenko G. S., Lebedev A. A. Anyagok alakváltozása és szilárdsága összetett feszültségi állapotban. - K .: Naukova Dumka, 1976. - 416 p.
Maze J. A folytonos médiamechanika elmélete és problémái. — M.: Mir, 1974. — 318 p.