| Völgyeken át és hegyeken fel | |
|---|---|
| Dal | |
| Előadók | Az orosz hadsereg dal- és táncegyüttese, A. V. Alekszandrov és Ruszlanov, Lidia Andreevna |
| létrehozásának dátuma | 1914 |
| Kiadási dátum | 1915 |
| Műfaj | március |
| Zeneszerző | |
| Lírikus | Vlagyimir Alekszejevics Giljarovszkij |
A „Völgyeken és dombokon át” ( „Völgyeken keresztül, dombok mentén” , „Partizán” , „Partizán himnusz”, „Amur partizánjai” ) egy népszerű katonai menet a polgárháború idején . A zene szerzője ismeretlen.
Az első világháború kitörésével az író V. A. Gilyarovsky megírta a „Szibériai ezred márciusa” szöveget. A polgárháború alatti felvonulás indítékához a szövegnek több változata is készült:
Dalszöveg: Vladimir Gilyarovsky . A szöveget a V. I. Simakov által összeállított és Jaroszlavlban megjelent "Legújabb katonai énekeskönyvben" tették közzé:
A tajgából, a sűrű tajgából,
az Amurból, a folyóból,
Csendben, fenyegető felhőben
mentek csatába a szibériaiak.
Súlyosan nevelték őket
a Csendes tajga, a
Bajkál szörnyű viharai
és a szibériai hó.
Nincs fáradtság, nincs félelem;
Harcolj éjjel és harcolj nappal,
Csak a szürke kalap
Híresen kopogott az egyik oldalon.
Ó, Szibéria, drága ország,
kiállunk-e érted,
Üdvözletedet továbbítjuk
a Rajna és a Duna hullámaihoz !
Tudd, Szibéria, rohanó esztendőkben
A dicsőséges régi idők emlékére
A nagy nép becsülete
Fiaid megvédik.
Szabad Oroszország feltámad,
gyászunk hitéből, és
az ősi Kreml falai
hallják ezt a dalt .
A Drozdov-egységek alapja egy különítmény, amelyet M. G. Drozdovsky ezredes alakított a román fronton önkéntesekből. 1918. március 11-én a különítmény hadjáratba indult, hogy csatlakozzon az Önkéntes Hadsereghez , erről énekelnek a menetben. 1918. május 25- én a különítmény bekerült az önkéntes hadseregbe , majd a 3. gyalogos hadosztályt alkotta .
A P. Batorin ezredes szavaira való felvonulást az ezred parancsnoka, Turkul ezredes rendelte el Dmitrij Pokrass zeneszerzőnek Harkovban 1919. június 27-én, és már június 29-én a megszállása tiszteletére rendezett banketten előadták. a fehérek városa ("New Russian Word" (USA) újság, 1974. december 6. és 14.):
Drozdov dicső ezrede vonult ki Romániából ,
hogy megmentse a népet ,
Súlyos kötelességet teljesítve.
Sok álmatlan éjszakát kibírt
S megpróbáltatásokat tűrt,
De a megkeményedett hősök
nem féltek a hosszú úttól! Drozdovsky tábornok merészen
haladt előre ezredével.
Hősként szilárdan hitte
, hogy megmenti hazáját!
Látta, hogy Szent Oroszország
haldoklik az iga alatt
, és mint a viaszgyertya,
minden nap elhalványul.
Hitt: eljön az idő
És a nép észhez tér -
Dobd le a barbár terhet
És kövess minket a csatába.
A drozdoviták határozott léptekkel haladtak,
Az ellenség nyomás alatt menekült.
A háromszínű orosz zászlóval pedig az
ezred dicsőséget szerzett magának!
Hadd térjünk vissza ősz hajúan
Véres munkából, Felemelkedik
, Oroszország,
Új a nap! Kórus: A
dicsőség nem szűnik meg ezekben a napokban,
Soha nem halványul el:
Tiszti előőrsök
Elfoglalt városok!
Tiszti előőrsök
Elfoglalt városok!
Parfenov P. S. és Alymov S. Ya szövegének egy változata . Ezt a dalt a 2. Amur hadosztálynak szentelték, amely „ Volochaevka megrohanása után” alakult . A hadosztály három ezredből állt: a 4. Volocsajevszkij (korábban speciális Amur, azaz roham); 5. Amur; 6. Habarovszk. Az ezredeket a Volochaevka elleni támadás előtt alakították ki. A dal a Vörös Hadsereg csatáit meséli el az Amur Ideiglenes Kormány csapataival V. M. Molchanov tábornok parancsnoksága alatt Szpasszk , Volochaevka és Vlagyivosztok térségében a polgárháború utolsó időszakában:
Völgyeken és dombokon keresztül
A hadosztály előrement, hogy
harcban elfoglalja Primorye -t -
a Fehér Hadsereg fellegvárát.
A transzparensek tele voltak
az utolsó sebek Kumachjával.
Az amuri partizánok
lendületes századai voltak .
A dicsőség nem szűnik meg ezekben a napokban,
Soha nem halványul el!
A partizánosztagok
városokat foglaltak el.
És maradnak, mint a tündérmesében,
Mint integető fények , Szpasszk viharos éjszakái , Volochaev-napok .
Legyőzték a vezéreket,
szétoszlatták a kormányzót
, és a Csendes-óceánon
befejezték hadjáratukat.
A "Szpasszki viharos éjszakák, Volochaev-napok" opció először 1922 tavaszán jelent meg, még az 1922-es októberi Spasszk elleni támadás előtt . Aztán a Szpasszk elleni első támadásra gondoltak 1918 júliusában, és többnyire az 1920 áprilisában végrehajtott második támadásra [1] [2] .
1920-tól 1922-ig létezett egy "Szpasszki viharos éjszakák, Nikolaev-napok" változat. Itt az 1920. márciusi Nikolajevszki [3] [4] eseményekre gondoltak .
A "Fiery Leaves" című könyvben, amelyet a Habarovszk könyvkiadó adott ki 1972-ben a távol-keleti polgárháború befejezésének 50. évfordulója alkalmából, ez a dal kissé eltérő változatban jelenik meg:
A völgyeken és dombokon át a
hadosztályok előrementek,
hogy harcban elfoglalják Primorye-t,
a Fehér Hadsereg fellegvárát.
Kiűzni a beavatkozókat
szülőhazájukból külföldről,
és nem meghajolni ügynökük,
Labour előtt.
A zászló alá került,
katonai tábort hozott létre Az
Amur partizánok
távoli századai .
Ezeknek az éveknek a dicsősége nem szűnik meg,
Soha el nem múlik, A
partizánosztagok
elfoglalták a városokat.
Emlékezni fognak, mint a mesében,
Mint a hívó fények , Szpasszk
viharos éjszakái,
Volochaev-napok.
Legyőzték a vezéreket,
szétszórták az összes urat , és
befejezték hadjáratukat
a Csendes-óceánon .
Ráadásul, ahogy a dal szerzője maga írta a híres „Partizán himnusz” létrejöttének történetének szentelt kéziratban, a dal „ a japán-fehér gárda által elégetett Szergej Lazo áldott emlékének van szentelve. mozdony tűzterében."
1929 -ben az Aleksandrov Red Army Song Ensemble felvette repertoárjába a "Partisan"-t, Parfjonov szövegét Szergej Alymov dalszerző szerkesztette . A dallam szerzője az ukrán katonai körzet egyik alakulatának századparancsnoka, Ilja Aturov volt, akinek ajkáról Alekszandrov hallotta a dal dallamát. De 1934-ben egy kollektív cikk jelent meg az Izvestija újságban, amely feltüntette az igazi szerző nevét - Parfenov. A Krasnoarmeyets-Krasnoflotets folyóirat 1934. évi 21. számában maga Pjotr Szemjonovics mesélte el a Partizánhimnusz létrejöttének történetét. A szerzőség kérdése megoldatlan maradt, mert 1937 -ben Pjotr Szemjonovicsot lelőtték; a bíróság csak 1962 -ben erősítette meg Parfenov szerzőségét.
Ismert ennek a menetnek egy változata is, amelyet a Nagy Honvédő Háború idején adtak elő, de valószínűleg a polgárháború idejére nyúlik vissza. A dalnak francia, német, spanyol, szerb, görög, kínai, ukrán és örmény változata van.
A dalt a szovjethatalom végéig tanították az iskolákban. Napjainkban néha a gyerekekkel nem tanul.
A. Yakovlev szavai. A szöveg először 1943-ban jelent meg az Önkéntes Énekeskönyvében [5] .
Harci
vaslépéssel Az ezredek mögött az ezredek
S a dicső orosz zászló alatt
Félelmetes szuronyok Ragyognak Sűrű
erdő, tiszta mező
Egy parancs vezeti őket:
Sztálin biztonsági tisztjeihez
Ne fogadjanak minket!
A vörös dominancia ellen
ádáz csatába
indulunk "Az újjáéledt Oroszország" -
Ez a mi harci szlogenünk!
Elmúlt a csekisták hatalma Az
ellenség nem áll meg sehol Az ellenséget kiütik az Urálból Az
Urál
mögött megverik!
Harci
vaslépéssel Az ezredek mögött ezredek
és a dicső orosz zászló alatt
Félelmetes szuronyok ragyogtak...
Dal a jugoszláv partizánokról a népfelszabadító háború idején :
| szerb-horvát | Fordítás |
|---|---|
|
Pár partizán megy át |
|