Pioneerball

Pioneerball
Kategória labdajátékok
Leltár Labda
Első verseny
Év 1930-as évek

A Pioneerball  egy szabadtéri labdajáték, amely szabályaiban hasonló a röplabdához [1] . A Szovjetunióból származik az 1930-as években [2] , és elsősorban iskoláskorú gyerekeknek ( úttörőknek ) szánták.

Játékszabályok

A játékot röplabdával röplabdapályán játsszák . Minden csapat általában 6 főből áll. Az oldal feltételesen 6 zónára van felosztva a játékosok számának megfelelően.

A hátsó sor játékosa a jobb szélső sarokban a pályán belül tartózkodva a hálón keresztül az ellenfél térfelére dob. Az ellenfél egyik játékosának el kell kapnia a labdát, és a saját térfelén legfeljebb három lépést vagy egy labdát passzolt és két lépésnél többet meg kell dobnia a hálón vissza a térfél felé. az első csapatból. Az első csapat egyik játékosának szintén el kell kapnia a labdát, és legfeljebb három lépés vagy egy labdaátadás és két lépés megtétele után át kell vinnie az ellenfél térfelére. És így tovább, amíg a labda földet nem ér – ekkor a labdát dobó csapat kap egy pontot.

A labdát a fogadó csapat elveszettnek tekinti, és az adogató csapat elveszíti az adogatást, ha:

Kivétel: ha a csapat labdája a hálóba ütközik, a játékosoknak 2 alkalommal van joguk a labdát érinteni.

Ha a labda a hálót érintette, de átrepült a fogadó csapat oldalára, a csapatok előzetes megállapodása alapján lehetnek ilyen lehetőségek: újraadogatás, adogatás átadása vagy győztes pont gyűjtése a fogadó csapatnak.

A röplabdához hasonlóan a játékosok az óramutató járásával megegyező irányban haladnak át a pályán a következő zónába, miután megnyertek egy adogatást. Egy bizonyos számú pont megszerzése után (általában 10, 15 vagy 25, minimum 2 pont előnnyel az ellenféllel szemben) a csapatok oldalt cserélnek, és a második játszmát játsszák. Ha az eredmény két sorozat után egyenlő (1:1), akkor a harmadik szett kerül hozzárendelésre.

A mérkőzésen az első adogatás jogát sorsolással határozzák meg, minden játszma után oldalváltás történik, és a másik csapat adogat először. A mindent eldöntő (harmadik) szett közepén felek cserélődnek, a csere után ugyanaz a játékos adogat. Adogatáskor a játékos a hátsó vonalra (out line) lép, és a háló fölé dobja a labdát.

Opciók

Előfordul, hogy a „három passz szabálya” érvényesül, ilyenkor ugyanazon csapat játékosainak kétszer egymás közé kell dobniuk a labdát, a harmadik dobást pedig az ellenfél térfelére kell végrehajtani. Emellett a röplabdában korábban létező „elveszett adogatás” szabály is érvényesülhet. Ebben az esetben a labdát átengedő, adogató csapat csak az adogatást veszíti el, de pontot nem ad az ellenfeleknek. Így egy adogatásért csak az adogató csapat kaphat pontot.

A pioneer labdának van egy változata két labdával. Két 6-8 fős csapat játszik. A pálya sarkaihoz közelebb álló játékosok megkapják a labdát, és a játékvezető sípjára készülnek az adogatásra (eldobják a labdát az ellenfél térfelére). A sípszó után minden csapat feladata, hogy mindkét labda ne egyszerre kerüljön a saját térfelére, hanem az ellenfél térfelén érintse a kezet vagy a talajt. Ebben az esetben a játék leáll, és az a csapat, akinek két labdája van a pályán, elveszíti a pontot. A levegőben ütközött labdákat új adogatásra adják vissza. A többi szabály hasonló a pioneer ball fő változatához.

A vak gyermekek számára készült úttörőlabdának is volt egy változata [3] .

Jegyzetek

  1. Korotkov I. M. Szabadtéri játékok az udvaron. - M . : Tudás , 1987. - S. 54-56. - (Új az életben, a tudományban, a technikában. "Testkultúra és sport" sorozat; 5. sz.).
  2. A játék említése az RSFSR Oktatási Népbiztosságának kiadványában
  3. Sambikin L. B. Játékok vak gyerekeknek. Kézikönyv a vakok iskoláinak tanárai számára. — M .: Uchpedgiz , 1960. — 231 p.

Irodalom