| Falu | |
| Petropavlovszk | |
|---|---|
| 52°04′ s. SH. 84°07′ kelet e. | |
| Ország | Oroszország |
| A szövetség tárgya | Altáj régió |
| Önkormányzati terület | Petropavlovszk |
| Vidéki település | Petropavlovszk községi tanács |
| Történelem és földrajz | |
| Alapított | 1777 |
| Időzóna | UTC+7:00 |
| Népesség | |
| Népesség | ↘ 2425 [1] ember ( 2021 ) |
| Digitális azonosítók | |
| Irányítószám | 659660 |
| OKATO kód | 01233857001 |
| OKTMO kód | 01633457101 |
| Szám SCGN-ben | 0012208 |
Petropavlovszkoje egy falu az Altáj területén , a Petropavlovszkij járás és a Petropavlovszkij Szelszovjet közigazgatási központja .
Petropavlovszkoje falu az Anui folyón (az Ob-folyó bal oldali mellékfolyóján) áll, Barnaultól délkeletre .
Petropavlovszkoje autópályák kötik össze Barnaul , Biysk , Aleysk , Belokurikha és a régió kerületeivel. A járás központja és Barnaul távolsága 290 km. Távolság a vasútállomásoktól: Biysk - 144 km, Aleysk - 145 km.
Petropavlovszkaja falut 1777-ben alapították a "lengyelek". Így hívták azokat az óhitűeket, akik nem ismerték el Nikon pátriárka újításait, aki egy általános istentiszteleti rendet kívánt létrehozni Ruszban. Az üldöztetés elől menekülve az Oroszország középső régióiból származó óhitűek Lengyelországban, a Csernigovi Egyházmegyében találtak menedéket, ahol csaknem 100 évig éltek. Innen deportálták őket Szibériába, és "lengyeleknek" [2] ismerték őket .
Az Uszt-Kamenogorszki parancsnokság vezetőjének, Alekszej Samarinnak a szibériai kozák hadsereg parancsnokához intézett jelentéséből a következő:
"... abból a lengyel telepesek falujából negyvenegy család költözhetett arra a helyre, ahol a Bijszk-erőd irodáját keresték az Antonyevsky előőrs és a Nikolaevszkij világítótorony között, az Anui bal oldalán, az Anui összefolyásánál. a Szolovijha folyót bele." [3]
Sőt, a dokumentum előírja, hogy "a tavaszt a régi helyre kell vetni, és a régi házakban kell lakni, amíg újat nem építenek". Az irat 1776-ra nyúlik vissza, a betelepítés a község jelenlegi határain belül, az „alacsony” nevű területen történt. A Petropavlovtsy és Alekseevtsy Ochakovsky, Novikov, Kazazaev gyökerei az első telepesek-lengyelekig nyúlnak vissza.
A következő 1777-es népszámlálás során megállapították a faluban élő „lengyel telepesek” számát. Ezt a dátumot tekintették Petropavlovsk falu megalakulásának.
II. Katalin rendelete szerint Szobolev udvari tanácsadó ellenőrizte a Kozák vonalnak alárendelt helyi földeket, és megállapította, hogy „... a Petropavlovszkaját újra benépesítő faluban 117 lengyel telepes él” (értsd: csak férfi lelkek).
A jobbágyság eltörlése után Oroszország európai részéből származó parasztok, akik megkapták a szabadságot, Szibériába költöztek. Az áttelepítések eleinte titkosak voltak, de 1865. június 30-án külön törvényt adtak ki „A parasztok letelepedéséről az Altáj járásban”. A telepesek a kijelölt falvakban telepedhettek le.
A Bijszk körzetben Voronyezs, Rjazan, Tambov, Kurszk, Orjol tartományokból és Ukrajnából érkezett bevándorlók találták meg második otthonukat. Petropavlovszkba is telepeseket küldtek.
A Stolypin-reformok után új bevándorlóáradat özönlött be. A telepesek sokkal magasabb általános kultúrát, fejlett technológiát hoztak magukkal a mezőgazdasági növények akkori termesztésére. Elterjedt a burgonya, fejlődött a kertészet.
Ilyenkor különböző szakmák képviselői is megjelennek. A falvakban megjelentek a víz- és szélmalmok. Ezekkel a változásokkal együtt további rétegződés következik be a parasztok körében. Ma már minden faluban vannak gazdagok, középparasztok és szegényparasztok.
1892-ben Petropavlovszkaja községnek 225 parasztháztartása volt, amelyben 562 férfi és 698 nő élt, 8500 hold föld, közintézményekből imaház, renszkij pince, gabonaraktár. A falu a Sychevskaya volost bijszki kerületének Tomszk tartományához tartozott.
1921-ben Alekszejevka [2] falut elválasztották Petropavlovszktól . A régi idősek történetei szerint Petropavlovszkij falu férfiai Alekszej templomi ünnepén melegen gyűltek össze a legidősebb lakos, Petrovan Szafonovics Kazazajev birtokán, és úgy döntöttek, hogy a falu folyón túli részét elválasztják és Alekszejevkának nevezik. .
| Népesség | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| 1926 [4] | 1959 [5] | 1970 [6] | 1979 [7] | 1989 [8] | 1997 [9] |
| 3197 | ↘ 2850 | ↘ 2457 | ↗ 2869 | ↗ 3129 | ↘ 2967 |
| 1998 [9] | 1999 [9] | 2000 [9] | 2001 [9] | 2002 [9] | 2003 [9] |
| ↘ 2927 | ↘ 2897 | ↗ 2959 | ↘ 2945 | ↘ 2919 | ↘ 2864 |
| 2004 [9] | 2005 [9] | 2006 [9] | 2007 [9] | 2008 [9] | 2009 [9] |
| ↗ 2868 | ↗ 2875 | ↘ 2720 | ↗ 2820 | ↘ 2706 | ↗ 2717 |
| 2010 [10] | 2011 [11] | 2012 [11] | 2013 [11] | 2014 [12] | 2015 [13] |
| ↘ 2642 | ↘ 2635 | ↗ 2640 | ↘ 2568 | ↘ 2553 | ↘ 2531 |
| 2016 [14] | 2017 [15] | 2018 [16] | 2019 [17] | 2020 [18] | 2021 [1] |
| ↗ 2568 | ↗ 2581 | ↘ 2571 | ↘ 2512 | ↘ 2470 | ↘ 2425 |
A községben kórház és járóbeteg szakrendelő, javítóvállalkozások, oktatási intézmények, könyvtárak, klub, iskola, posta, állatorvos található. állomás