Ekevasba verik a kardjukat

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. október 18-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .

Kardjukat ekevasra fogják verni ( héber וְכִתְּת֨וּ חַרְבוֹתָ֜ם לְאִתִּ֗ים ‏‎, és az Isahéti próféta az 1. könyvből származó népszerű kifejezés )

A kifejezés arra a próféciára (vízióra) utal, hogy eljön az idő, amikor a népek „kardjukat ekevasba, lándzsáikat sarlóba verik: a nép nem emel kardot a nép ellen, és nem tanul meg többé harcolni”. ( Iz.  2:4 , Mic.  4:3 ).

" Oralo " az egyházi szláv nyelvből fordítva - " eke ". A kifejezés jelentése: "békét teremteni, felhagyni a háborúval és a katonai előkészületekkel, áttérni a békés munkára" [2] [3] .

A judaizmusban a kifejezést a Messiás eljöveteléről szóló tanításként értelmezik ; a Messiás eljövetelével a békének kell uralkodnia a világban. Mivel a béke nem jött el, a Messiás még nem jött el [4] .

Keresztény értelmezésben ez a kifejezés Jézus Krisztus második eljövetelét és az azt követő örök békét jósolja [2] .

Fordított értelemben is említik Joelben.  3:10 : "Alakítsd ekevasaidat karddá és sarlóidat lándzsává."

A kultúrában

Szorgalmas békés eke, fújja a gyeplőt,
Becsületesebb a kardnál.

Ó, ha a
Páncélt szerszámokká

olvaszthatnánk ...

Eredeti szöveg  (kínai)[ showelrejt] 焉得铸甲作农器 - Du Fu, "A kenyér és a selyemhernyók dala" A. I. Gitovich fordításában [6]

Jegyzetek

  1. ↑ Szárnyas szavak szótára. Plutex. 2004.
  2. ↑ 1 2 3 Szárnyas szavak és kifejezések enciklopédikus szótára. - M .: "Lokid-Press". Vadim Szerov. 2003.
  3. ↑ Litagent Adelant Publishing House, Yu. Larionova. A modern orosz nyelv frazeológiai szótára. 7000 kifejezés és kifejezés . — 2017.
  4. ↑ Denis Prager, Joseph Telushkin . Nyolc kérdés a judaizmusról. Per. angolról. SPb. - 1992. - S. 85.
  5. ↑ Forgassa újra a kardokat ekevassá . otrezal.ru . Letöltve: 2019. október 12. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 20.
  6. ↑ Kínai költészet antológiája / Kínai fordítás Guo Mo-Zho és N. T. Fedorenko általános szerkesztésében . - M . : Állami Szépirodalmi Könyvkiadó , 1957. - T. 2. - S. 178.

Linkek