A pásztorbérleti bérlet ( pásztorfutás ) egy Ausztráliában és Új-Zélandon alkalmazott megállapodás , amelyben a koronakormányzat tulajdonában lévő földeket bérbe adják pásztoroknak , marhák legeltetése céljából .
Legelőbérleti szerződések léteznek mind az Ausztrál Nemzetközösség jogában, mind az állam joghatóságaiban . A jogalkotási aktusok nem biztosítanak minden jogot a szabad földterülethez: általában vannak olyan feltételek, amelyek magukban foglalják az engedélyezett tevékenység időtartamát és típusát. Az Ausztrál Kereskedelmi Bizottság szerint ezek a bérleti szerződések Ausztrália szárazföldjének (3 380 000 km²) körülbelül 44%-át fedik le , főleg száraz és félszáraz régiókban és trópusi szavannákon . Általában az emberek hagyományos állatállomány legeltetésére használhatják a földet, de az utóbbi időben a bérelt területeket nem hagyományos állattartásra (például kenguru vagy teve ), turizmusra és egyéb tevékenységekre használják. A bérleti szerződés adminisztrációjával elsősorban állami és területi kormányokat bíznak meg [1] .
Az Ausztrál Nemzetközösség törvényei értelmében , amelyek csak az északi területre vonatkoznak , ezek olyan megállapodások, amelyek lehetővé teszik a koronaföldek gazdálkodók általi használatát [2] .
Az ausztrál államokban a bérlés egy földelosztási rendszer, amelyet a 19. század közepén hoztak létre, hogy megkönnyítsék a föld rendezett felosztását és eladását az európai gyarmatosítóknak. Az állam joghatóságán belüli bérleti szerződések alkalmazhatósága államonként eltérő.
A bennszülött földjogok együtt létezhetnek a pásztorbérleti szerződésekkel, és az őslakos földhasználati megállapodások köthetők a bérlő és az érintett bennszülött csoport között [1] .
A Commonwealth State Association for Scientific and Applied Research ( Nemzetközösségi Állami Tudományos és Alkalmazott Kutatások Szövetsége) tanulmányt végzett a bérelt földekről, hogy megállapítsa, ezek a földek az egész országban legelőnek számítanak [3] .
Az ausztrál joghatóságoknak saját földgazdálkodási jogszabályaik vannak, amelyek érintik a legeltetési szerződések kezelését [4] :
Az Új-Zélandon a legelőterület bérlésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket az 1998. évi Crown Rangeland Act és az 1948. évi földtörvény szabályozza . A bérlet tulajdonosa [11] :
A legelőbérlet önkéntes bérleti felülvizsgálati eljáráson megy keresztül .