A megfelelőségértékelés egy tárgyra vonatkozó követelményeknek való megfelelés közvetlen vagy közvetett meghatározása .
A GOST ISO/IEC 17000-2012 (ISO/IEC 17000:2004) szerint a „megfelelőségértékelés” kifejezés úgy definiálható, mint „bizonyíték, hogy egy termékre, folyamatra, rendszerre, személyre vagy szervezetre vonatkozó meghatározott követelmények teljesülnek”. Nyilvánvalóan a fogalom jelentős újradefiniálása történt. Ezen túlmenően ennek a definíciónak az angol szöveggel való összehasonlítása arra a következtetésre vezet, hogy van néhány szemantikai különbség.
A megfelelőségértékelés eredménye nem tekinthető valamiféle szigorú bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy az objektum megfelel és mindig meg fog felelni a meghatározott követelményeknek. A megfelelőség bizonyítása igénytől és lehetőségektől függően változó fokú megbízhatósággal és meggyőződéssel valósítható meg.
A megfelelőségértékelést három funkcióból álló sorozatnak kell tekinteni: kiválasztás, meghatározás, valamint felülvizsgálat és tanúsítás.
A kiválasztási funkció magában foglalja a meghatározási funkció, valamint az ellenőrzési és érvényesítési funkció megvalósításához szükséges tevékenységek tervezését és előkészítését. A kiválasztási funkció végrehajtása során végrehajtott konkrét intézkedések széles körben változhatnak, és a megfelelőségértékelés tárgyától függenek:
A kiválasztási funkció végrehajtásának folyamatában a következők lehetnek:
A definíciós funkció biztosítja a megfelelőségértékelés tárgyával kapcsolatos információk megszerzését, amelyek szükségesek a megfelelőség-ellenőrzés és -igazolás funkció végrehajtásához. A definíciós funkció végrehajtása során a műveletek a következők lehetnek:
A megfelelőség ellenőrzésének és megerősítésének funkciója a megfelelőségértékelés tárgyáról kapott információk alapján, az előre meghatározott (a kiválasztási szakaszban) szabályok szerint döntést hoz arról, hogy a megfelelőségértékelés tárgya megfelel-e a megállapított követelményeknek. . A funkció magában foglalja a felülvizsgálatot (review) és a megfelelőség tényleges megerősítését (minősítés). A felülvizsgálat lényege, hogy a megfelelőség igazolása (minősítés) előtt elemezni kell a megállapítás szakaszában kapott információkat, és meg kell győződni arról, hogy azok elegendőek és következetesek. Ha a megszerzett információk lehetővé teszik a döntés meghozatalát, akkor minősítésre kerül sor, azaz nyilatkozatot adnak ki arról, hogy a meghatározott követelmények teljesítése igazolt (vagy nem igazolt). Abban az esetben, ha a kapott információk alapján nem lehet ésszerű következtetést levonni, akkor vissza kell térni a kiválasztási funkcióhoz, át kell tekinteni a funkció végrehajtása során hozott döntéseket, és szükség esetén meg kell ismételni a meghatározási funkciót, azaz , szerezzen be új, pontosított vagy további információkat, amelyek elegendőek a megfelelőség (minősítés) megerősítéséhez.
A megfelelőségértékelési tevékenységek másik további funkciója az ellenőrzés ellenőrzése. A megfelelőségértékelési objektumok jellemzői idővel változhatnak, a fogyasztói igények vagy a mérési képességek idővel változhatnak, ezért szükség lehet a megfelelőségértékelési eljárás időszakos megismétlésére (teljesen vagy részben).
A „megfelelőségértékelési rendszer” kifejezést a GOST ISO/IEC 17000-2012 (ISO/IEC 17000:2004) a „megfelelőségértékelés végrehajtására vonatkozó szabályok, eljárások és irányítás” határozza meg. A tanúsítási rendszerek működhetnek nemzetközi, nemzeti és szubnacionális szinten (vagyis több tanúsítási rendszer egy országban). Ellenkező esetben az akkreditációs rendszerek kérdése megoldódik. Nincsenek nemzetközi akkreditációs rendszerek. Vannak nemzetközi, regionális és nemzeti szervezetek, amelyek független akkreditáló testületeket tömörítenek, amelyek többoldalú megállapodásokat írtak alá az akkreditációs eredmények egyenértékűségéről. Ezek a megállapodások a következőket tartalmazzák:
Jelenleg az EurAsEC akkreditáló testületeiből álló szövetség létrehozásán folyik a munka.
Az akkreditációs rendszert mindig egy meghatározott akkreditáló testület vezeti (GOST ISO/IEC 17000-2012 (ISO/IEC 17000:2004)). Sajnos Oroszországban még mindig az a nézet uralkodik, hogy az akkreditáló testületnek szükségszerűen egy bizonyos „akkreditációs rendszer” részét kell képeznie, amelyet valamilyen szövetségi végrehajtó szerv vezet, bár ez nem következik a Műszaki Szabályzatról szóló törvény előírásaiból.
Attól függően, hogy ki végzi a megfelelőségértékelési tevékenységeket, három érintett fél van. Az ISO/IEC 17000 a következők szerint határozza meg őket:
Az első fél a termékek gyártója és eladója, a megfelelőségértékelési objektum (például árutétel, vállalkozás, telek, víztest, jármű, laboratórium, épület, szennyvíz) tulajdonosa vagy tulajdonosa , hulladék stb.), munkáltató (a munkakörülmények egy részében), állami vagy önkormányzati hatóságok (állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő megfelelőségértékelési tárgyak értékesítése, illetve bérbeadása vagy felhasználása esetén, beleértve a vállalkozásokat, épületeket, építményeket , vízkészletek, erdő- és földterületek, altalaj stb. . o.), az állami vállalatok és szervezetek szolgáltatásnyújtásban (például orvosi, műszaki ellenőrzés), egyesületek és más gyártói szövetségek.
A második oldalon a vásárlók (alapanyagok, anyagok, alkatrészek és késztermékek), a fogyasztók, a felhasználók, a fogyasztókat összefogó szervezetek, a kormányzati szervek (a társadalom érdekeinek védelmében) szerepelnek.
A harmadik fél olyan megfelelőségértékelő testületeket foglal magában, amelyek nem képviselői az első vagy a második félnek.
A megfelelőségértékelés különböző tárgyai tekintetében ugyanaz a megfelelőségértékelő szervezet különböző felek képviselőjeként járhat el.
A megfelelőségértékelést különféle „formákban” végzik (lásd [1] , [2] ), más néven „típusokként” („tevékenységtípusok”) ( [3] p.2.1, 1. megjegyzés).
A [1] 7. cikk 3. része szerint a megfelelőségértékelés állami ellenőrzés (felügyelet), tesztelés, nyilvántartásba vétel, megfelelőségértékelés, átvétel és üzembe helyezés formájában történik annak a létesítménynek, amelynek építése befejeződött, ill. másik forma.
Megemlítik (lásd [2] 144. cikk) az akkreditációt, a független tűzkockázat-értékelést, a gyártásellenőrzést és a szakértelmet is.
A [3] szerint az 5.6. pont "akkreditáció" a megfelelőségértékelő szervezetekre vonatkozó megfelelőségigazolásként értendő, ezért különbözik a tanúsítástól ( [3] , 5.5. pont 2. megjegyzés).
A GOST 31893-2012 "Megfelelőségértékelés. Szabványrendszer a megfelelőségértékelés területén" 4.6. pontja szintén megjelöli a megfelelőségértékelés fent felsorolt formáit.
A megfelelőség igazolása alatt az érték, mint funkcionális rész, bármely megfelelőségértékelés szakasza, bizonyos elvek és szabályok szerint végzett megfelelőségértékelésként is felfogható.
A megfelelőség igazolására vonatkozó részletes rendelkezéseket az [1] 4. fejezet tartalmazza.
Megkülönböztethető, hogy a meghatározott követelmények teljesítését bizonyított nyilatkozat formájában tartalmazó záróokirat ( [3] , 5.2. pont), míg a nyilatkozatot harmadik fél állítja ki (tanúsítás vagy akkreditáció során) vagy az első fél által adott (a megfelelőség nyilatkozatakor).
A megfelelőség megerősítése lehet kötelező és önkéntes. A megfelelőség kötelező igazolása megfelelőségi nyilatkozat és kötelező tanúsítás , önkéntes – csak tanúsítás formájában történik ( [1] 20. cikk).
A megfelelőségértékelést vagy egy tanúsító testület végzi (tanúsítás), vagy annak részvételével (megfelelőségi nyilatkozat), vagy egy akkreditáló testület végzi (akkreditáció). A tanúsító szervezet a nemzeti akkreditációs rendszerben a megfelelő akkreditációs területen akkreditált ( [1] 2. cikk, [4] 3. pont). Az akkreditáló testületet általában a hatóságok akkreditálják.
A megfelelőséget igazoló dokumentumok (megfelelőségi tanúsítványok és megfelelőségi nyilatkozatok) csak a megfelelő nyilvántartásba történő bejegyzésük után lépnek hatályba. Elsőbbséget élveznek az ezekről a dokumentumokról a nyilvántartásokból származó információk (nem pedig a papíralapú másolataikból vagy akár az eredeti példányaikból).
A szakértelem, mint a megfelelőségértékelési forma fogalma különböző tevékenységi területeken jelen van: az iparbiztonság területén, az építőiparban stb.
Az iparbiztonság területén a szakértelem fogalma a következő [5] :
Teszt - a megfelelőségértékelés tárgyának egy vagy több jellemzőjének meghatározása a megállapított végrehajtási módszer szerint. A teszt végrehajtásának módját általában egy dokumentumban írják le, például "vizsgálati eljárás (analízis, mérések, kutatás stb.)". Az angol terminológiában a "method" kifejezést mind a módszer, mind a technika jelentésében használják. A vizsgálati eljárás tartalmazhatja a mintavételi eljárás leírását, a minta-előkészítést, a minta-előkészítést, a szállítási és tárolási szabályokat stb. A vizsgálati módszerek szabványos formában is kiadhatók (nemzeti, államközi, nemzetközi, szervezeti szabvány, külföldi stb. .) .
Az Orosz Föderáció műszaki szabályozásról szóló törvénye előírja, hogy a vizsgálatokat a tanúsító szervezetek és a vizsgálólaboratóriumok közötti megállapodások alapján kell elvégezni, ami egyértelműen jelzi a funkciók szétválasztását és a laboratóriumok nem vesznek részt a megfelelőségértékelésben.
A tesztelés tehát olyan tevékenység, amely a megfelelőségértékelési folyamat részeként nem a megfelelőségértékelés típusa és nem is formája, sőt, nem is típusa és nem formája a megfelelőségértékelésnek.