Nyílt rendszer (rendszerelmélet)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. június 13-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

A nyílt rendszer a rendszerelméletben  olyan rendszer , amely folyamatosan kölcsönhatásban van a környezetével . A kölcsönhatás a rendszer határán információ, energia vagy anyagi átalakulás formájában jelentkezhet. A nyílt rendszert szembeállítják egy elszigetelt rendszerrel , amely nem cserél energiát, anyagot vagy információt a környezettel.

Formalizálták a nyílt rendszer fogalmát[ kitől? ] , amely lehetővé tette az organizmusok elméletének, a termodinamikának és az evolúcióelméletnek az összekapcsolását [1] . Ezt a koncepciót az információelmélet , majd a rendszerelmélet megjelenésével részletesen elemezték . A koncepciót ma már a természet- és társadalomtudományokban is alkalmazzák.

A nyílt rendszerek közötti különbségek a rendszerelméletben és a kibernetikában

W. Ross Ashby , az önszerveződő gépekről beszélve bevezeti a „bemenettel rendelkező gép” fogalmát, amelyet egy S belső állapothalmaz, a bemenetek In halmaza és az I halmazok szorzatának f leképezése határoz meg. x S S. L. von Bertalanffy ezt a rendszert elemezve észreveszi, hogy a nyílt rendszerek egy speciális esete, amelyben a rendszer nyitott az információra, de zárva az entrópiaátvitelre .

Ashby megjegyezte, hogy a belső állapot változása csak akkor következhet be, ha "valamilyen külső ágens hat a rendszerre a bemenetén keresztül". Bertalanffy rámutat, hogy ez az öndifferenciáló rendszerek létezésének tagadásához vezet . Ennek az az oka, hogy az öndifferenciálódó rendszerek egyre bonyolultabbá fejlődnek (az entrópia csökkenésével), ezért termodinamikai megfontolásból csak nyílt rendszerként lehetségesek. Vagyis olyan rendszerek, amelyekbe a szabad energia nagyobb mennyiségben jut be, mint amennyi a rendszeren belüli irreverzibilis folyamatok miatti entrópianövekedés kompenzálásához szükséges. Bertalanffy a továbbiakban rámutat, hogy Shannon tétele zárt rendszerekre vonatkozik, míg az élő szervezet nem Ashby értelemben vett „gép”, hiszen a differenciálódás fokozódása irányába fejlődik, és a „zajt” nagyobb mértékben korrigálja, mint amennyire képes. kommunikációs csatornákban nem élő rendszerekben. Ezért a „rendszer” fogalma több, mint Ashby szerint a „gép” fogalma a kibernetikában. Ezért, ellentétben a kibernetikával, amely a visszacsatolási mechanizmusok elemzésével foglalkozik, az általános rendszerelméletet a sok változós rendszereken belüli dinamikus kölcsönhatások érdeklik. Sőt, a hangsúly az élő szervezeteken van, mint nyitott rendszeren, amelybe az anyag folyamatosan kívülről kerül be. A rendszeren belül az anyag különféle reakciókon megy keresztül, ami az önszerveződés összetettebbé válását eredményezi . [2]

Lásd még

Jegyzetek

  1. Luhmann, Niklas. Társadalmi rendszerek . Stanford: Stanford University Press, 1995; pp. 6-7
  2. L. von Bertalanffy, A Critical Review, General Systems, vol. VII, 1962, p. 1-20.