| Látás | |
| Dubrovin sógyártó kúriája | |
|---|---|
| I. N. Dubrovin sóiparos kúria (Szolikamsk) | |
| 59°39′04″ s. SH. 56°46′34″ K e. | |
| Ország | |
| Város | Szolikamsk |
| Első említés | 19. század második fele |
| Állapot | Az Orosz Föderáció népeinek regionális jelentőségű kulturális örökségének tárgya. Reg. 591710995780005 ( EGROKN ) sz. Cikkszám: 5900270000 (Wikigid adatbázis) |
A sóiparos Dubrovin kúriája Szolikamsk városában, a Perm Területben , a Pobedy utcában található.
A kastély Ivan Nikiforovics Dubrovin címzetes tanácsadóé volt, aki a 19. század elején érkezett Szolikamszkba. és megyei bírói posztra nevezték ki. Részt vett a város társadalmi tevékenységében is, a városi dumában a nemesség köréből képviselőnek választották. Felesége, Ljubov Vasziljevna Dubrovina Farafontova bergmeisterrel, aki a Dedyukhinsky sódeszka vezetőjének özvegye volt, különféle sógyártó épületeket szerzett meg, amelyekből a sótermelés újjáéledése kezdődött Szolikamszkban.
A 19. század elején épült I. N. Dubrovin kúria. később a kastély Alekszandr Ivanovics Dubrovin fiuké volt, aki az Usolka folyó sóiparának és egy kis üveggyárnak volt a tulajdonosa, amelynek termékei nem voltak túl jó minőségűek és nem volt nagy kereslet. AI Dubrovin könyvek és ősi dokumentumok gyűjtője volt. I. N. és A. I. Dubrovin portréi a Szolikamski Művészeti Múzeum kiállításának részét képezik.
Dubrovin kastélya Szolikamsk történelmi központjában állt, és a 19. század második felében kapott kész megjelenést. Közönséges vidéki kereskedővárosi ház volt, külső díszítéssel a késő klasszicizmus empire stílusában. A profilozott ablakkeretek, az ablakok feletti párkányok és a fehérre meszelt padlóközi fülkék, valamint a tetraéderes féloszlopok (a falban függőleges párkányok) formájában készült pilaszterek különböztették meg. Az ablakok fölött kis oromfal volt a kekszes párkány .
1986 óta helyi jelentőségű kulturális műemlék. Jelenleg Szolikamsk város közigazgatásának városi kommunális szolgáltatási osztályának ad otthont.