Oleinik, Anatolij Andrejevics

Anatol Andrejevics Oleinik ( Borzna  , 1902. november 9.  – 1936. augusztus 24.) – ukrán szovjet költő, tanár.

Életrajz

A csernyihivi régióban, Borzno városában született. Apja alkalmazottként dolgozott a Zemstvóban, anyja elszegényedett nemesi családból származott.

A polgárháború éveiben, amikor Ukrajnában a hatalom gyakran gazdát cserélt, Anatol Oleinik élete majdnem véget ért. A Borznát elfoglaló vörösök kiengedték a foglyokat a helyi börtönből, és ideiglenesen bezártak több, általuk fogott kóbor kutyát annak udvarába. Egy csoport középiskolás diák, köztük Anatol Oleinik is bolondozott, visszakapta a zárat, és elengedte a kutyákat, így a következő felirat maradt: "Lenin amnesztiát adott a kutyáknak". Valaki látta ezt, és értesítette az új kormányt. Egy nagy csoport középiskolás diákot letartóztattak, és egy éjszaka kivitték a városból, hogy a mezőn lőjék őket. Amikor az utolsó kunyhókhoz értek, a letartóztatottak mindenfelé rohantak. A kísérők tüzet nyitottak és több iskolás fiút lelőttek, míg másoknak, köztük Anatole-nak sikerült elmenekülniük.

Ez az esemény számos versben tükröződött („A börtönből”, „A kapukon túl”, „Lelőtték”, „Rácsok, falak és alapok”, „Börtönben”). Anatole pedagógiai főiskolán tanulva egyesíti maga körül az alkotó fiatalokat, ez az egyesület irodalmi almanach kiadásába kezd.

Élet és munka

Anatol Oleinik 1924 óta Konotopban dolgozik ukrán nyelv és irodalom tanárként a 2. számú iskolában, valamint lektorként a Selyanski Vistі helyi újságban. Aktívan publikál a Molodnyak, a Chervoni kviti folyóiratokban és más folyóiratokban. Az iskolában színjátszó kört és irodalmi kört szervez, amely kézírásos almanachot ad ki. Gyakran látogat Harkovba , ahol baráti kapcsolatokat ápol V. Sosiurával és más írókkal. 1929 novemberében váratlanul letartóztatták a költőt az akkori GPU által kitalált Unió Ukrajna Felszabadításáért ügyében . És bár a következtetés csak 33 napig tartott, Anatol Oleinik már nem tudott dolgozni a Konotopnál és nem publikálhatott. Andrusevka faluba költözik a Vinnica régióban. Ott, az iskolában színjátszó kört szervez, amely előadásokat mutat be a környező falvakban. Az akkori kör egyik tanítványa, Valentin Rechmedin később híres író lett. A Pedagógiai Intézet távollétében végzett elvégzése után Anatole 1932 szeptemberétől Zsitomirba költözött tanárnak . Ám hamarosan Ukrajnában megkezdődött az elnyomás új hulláma a kreatív értelmiség ellen.

A költő az esetleges elnyomások elől menekülve Moszkvába utazik, ahol megállapodást köt a Karakalpak SZSZK utóképviseletével, majd 1932 decemberében Turtkulba , az autonóm közép-ázsiai köztársaság akkori fővárosába távozik. A menedzser ott dolgozik. a „Szovjet Karakalpakia” újság szerkesztőségének kulturális osztálya, orosz nyelvet és irodalmat tanít a pedagógiai főiskolán, megjelenik a helyi folyóiratokban. Részt vesz a karakalpaksztáni Írószövetség megszervezésében, és a Szövetség elnökségi tagjává választják. 1935 őszétől a Buharai Pedagógiai Intézet adjunktusaként dolgozik . 1936 késő tavaszán Anatol Oleinik Ukrajnába utazott vakációja alatt, de útközben tüdőgyulladásba esett. A betegséget gennyes mellhártyagyulladás bonyolította, és 1936. augusztus 24-én a költő a kijevi októberi kórházban meghalt. Szülőhelyén, Borznán temették el.

Kreativitás

Anatol Oleinik munkásságában a tájképi és intim szövegek érvényesülnek, ahol a szovjet rendszerben szerinte azt lehetett írni, amit gondol. Ha belegondolunk, hogy minden költőnek legyen saját programja, úgymond koronaversze, akkor Anatole verse talán az „Énekelj, bánat”.
(oroszra fordítva)

Énekelj, énekelj, szomorúságom
Mint újra a bölcsőben,
Majd elkezdem élesíteni a kardot
S temperálni a patkót.
       És annyi sötétség van mindenben
       S a vadon járhatatlan,
       Még nincs tavasz, s sötétség van körös-körül,
       S annyi nap hiába
S ez az éj a te időd,
Mintha kedveseddel. Néha a szomorúság valamiért
százszor értékesebb, mint a szórakozás.       Hosszú út, szomorúságom,          S eltévedt minden patkó Lelkemben       pecsétje van a sztyeppének,       S újra int a gyermekkor. Milyen furcsa: a Fű kard pengéje hirtelen itt borult el. És a szél fújt           és egyre erősebb lett És pengével a szárnyakon ...

Anatol Oleinik művei külön gyűjteményben jelentek meg:

• "Vitorlák felemelve" (Kijev, 1971)
• "Amur évtized" (Moszkva, 1998)
• "Vivat, élet" (Moszkva, 2006)

Irodalom