Az alkalmiság ( lat. occasio "eset" szóból) filozófiai doktrína, amely a lélek és a test kölcsönhatását Isten beavatkozásán keresztül magyarázta [1] , vagyis megoldotta a kiterjesztett és a gondolkodó szubsztanciák kölcsönhatásának problémáját, és kifejlesztette a a kartezianizmus dualizmusa . A fő képviselők a francia Geraud de Cordemois (1626-84), a német Johann Clauberg (1622-65) és a holland Arnold Geylinks (1624-69). Az okzancializmus doktrínáját a francia Nicolas Malebranche (1638−1715) juttatta logikus következtetésre , aki azt a tézist fogalmazta meg, hogy a test nem csak a lélekre, hanem más testekre sem képes hatni.
Az alkalmi szemlélet a holland filozófus , Arnold Geilincks leideni professzor elmélete szerint a következő volt: nincs kapcsolat a szellemi és az anyagi szubsztancia között, hanem Isten közvetlen beavatkozásával úgy hat ránk, hogy testi jelenségre való tekintettel - irritáció - lelki jelenség keletkezik - érzés; és fordítva, egy mentális jelenség - akarat aktus - kapcsán testi mozgás keletkezik. Így az irritációk egyrészt vágyaink, másrészt csak alkalomként (alkalmaként) szolgálnak ezekhez vagy más folyamatokhoz; az ok Isten. Az erkölcsi feladat Geilincks szerint az értelemnek való engedelmesség és az Isten iránti odaadás volt [2] .
Descartes filozófiája a világ rendkívül világos felosztásán alapul, kétféle szubsztanciára - kiterjesztett (anyagi) és gondolkodásra (spirituális). A mechanizmus fogalma alapján Descartes szembement Arisztotelész elméletével , tagadva a növényi és állati lélek létezését. Az állat és az emberi test csak mechanizmusok, „önjáró gépek”. A szervezet minden funkciója az anyagból származik, és a szervek speciális elrendezésével, a vér áramlásával és a „testi szellemek” mozgásával magyarázható, ahogyan az óra járása is magyarázható a szervek elrendezésével. fogaskerekek és rugók. De az ember gondolkodó lény, benne az anyagi és a szellemi elvek egyesülnek, és a lélek valahogy beavatkozhat az anyagi mechanizmus működésébe. De hogyan kommunikálhat mozgást egy ki nem terjesztett lélek? Ennek a nehézségnek a megoldására Descartes egy olyan hipotézist javasol, hogy létezik az agyban egy speciális szerv, az úgynevezett "agymirigy", amelyben a lélek lokalizálódik. Ez a szerv úgy működik, mint egy szelep, amelyben a lélek legkisebb rezdülései változást idéznek elő a „testi szellemek” mozgásában.
Egy ilyen magyarázat nagyjából nem oldotta meg a problémát, és nem felelt meg Descartes követőinek. Több megoldás is született, az egyik az alkalmi megoldás volt. Fő gondolata egy közvetítő jelenléte két szubsztancia között, vagyis Isten.
Malebranche úgy gondolta, hogy a lélek nem tud maga ötleteket generálni, és nem tudja kivonni azokat az anyagi világból. Így mindent csak Isten ismer, és az emberi lelkek Istenhez, mint az egyetemes szellem székhelyéhez kapcsolódnak. A test és a lélek között nincs szükségszerű kapcsolat, teljesen különböző anyagok, ezért nem tudnak kölcsönhatásba lépni. A lélek csak a testére tud gondolni. Ezért a léleknek a testre gyakorolt cselekedeteihez, valamint a testnek a lélekre gyakorolt hatásaihoz közvetítőre van szükség. Ha valaki mondjuk meg akarja mozdítani a kezét, Isten meglátja a gondolkodó lélek vágyát, és mozgatja az anyagi kezét a térben.
Egy ujját sem emelni, még egy szótagot sem kiejteni; sajnos, ha Isten nem jön a segítségedre, akkor csak hiábavaló erőfeszítéseket teszel, és tehetetlen vágyakat eszelsz ki... mozdulatlan és halott leszel, hacsak Isten nem hajlandó összhangba hozni akaratát a tiéddel, örökké ható akaratát a te örökkéddel. tehetetlen. Malebranche "Beszédek a metafizikáról és a vallásról" (1688)
És fordítva, ha az ember megszúrja az ujját, akkor a lelkében lévő fájdalom érzését nem egy tárgy inspirálja, amely lyukat ütött a testében, hanem Isten. Ugyanígy egyes anyagi testek nem tudnak önállóan befolyásolni másokat. Malebranche nem mert válaszolni arra a kérdésre, hogy Isten miért akarja egyesíteni a lelkeket a testekkel. Felajánlotta, hogy ezt a tényt objektív valóságként fogadja el, hisz sem a filozófia, sem a vallás nem adhat végleges választ. Így Malebranche előlegezi Hume empirizmusát , kiküszöböli az objektív ok-okozati összefüggést, és csak az isteni akaratot teszi.