Nuri ahogy mondta

Nuri ahogy mondta
Arab. نوري السعيد
Irak külügyminisztere , eljáró
1942. július 3. –  1942. október 3
Előző	Daoud pasa al-Haydari
Utód	Abdul Illah al-Hafiz
Irak külügyminisztere , eljáró
1940. február 18.  – 1941. január 21
Előző	Ali Jawdat al-Ayyubi
Utód	Ali Mahmúd al-Sejk
Irak külügyminisztere , eljáró
1938. december 25.  – 1939. április 26
Előző	Szulejmán Tawfiq al-Suwaydi
Utód	Ali Jawdat al-Ayyubi
Irak külügyminisztere , eljáró
1934. augusztus 27.  - 1936. október 29
Előző	Szulejmán Tawfiq al-Suwaydi
Utód	Naji al-Asil
Irak külügyminisztere , eljáró
1933. március 20.  – 1934. február 19
Előző	Abdul Qadeer Rashid
Utód	Abdullah Bey al-Damluji
Irak külügyminisztere
1930. március 23. –  1930. október 10
Előző	Szulejmán Tawfiq al-Suwaydi
Utód	Abdullah Bey al-Damluji
Születés	1887. október 23. Bagdad , Bagdadi Vilayet , Oszmán Birodalom( 1887-10-23 )
Halál	1958. július 15. (70 éves) Bagdad , Irak( 1958-07-15 )
Gyermekek	Sabah al Said [d]
Oktatás	Oszmán Vezérkari Akadémia [d]
A valláshoz való hozzáállás	iszlám , szunnita
Díjak
csaták	Első Világháború
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Nuri al-Said vagy Said Nuri ( arabul ‏نوري السعيد ; 1887. október 23., Bagdad , Bagdad Vilajet , Oszmán Birodalom - 1958. július 15., Bagdad , nyolcszor iraki miniszterelnökként szolgált politikai és államfőként ) az Iraki Királyság . Bagdad lázadó lakosai ölték meg az 1958 -as iraki forradalom idején .

Életrajz

Észak-kaukázusi származású könyvelő szunnita családjában született. 1906-ban végzett az isztambuli katonai akadémián , és a török ​​hadseregben szolgált. 1912 -ben tisztként részt vett a líbiai olasz-török ​​háborúban, ellenállási mozgalmat szervezett az olasz megszállók ellen.

1913-ban részt vett a török ​​hadsereg arab tisztjei által szervezett törökellenes összeesküvésben, majd Egyiptomba emigrált . ahol egy ideig brit fogságba esett. 1916 -ban csatlakozott a hidzsazi arab törökellenes felkeléshez , magas pozíciókat töltött be Faisal emír hadseregében , vezette a Damaszkuszt elfoglaló arab csapatokat. 1921 -ben visszatért Irakba Faisal király nyomán, akit a franciák kiutasítottak Szíriából. 1922 - ben kinevezték az első rendőrfőnöknek, 1924 -ben  pedig a hadsereg vezérkari főnökének helyettesévé.

1930-1958 - ban (megszakításokkal) 8 alkalommal állt kormány élén; több alkalommal külügyminiszterként és hadügyminiszterként szolgált. A brit érdekek legbuzgóbb védelmezőjeként tevékenykedett Irakban. Nuri al-Said nevéhez fűződik az 1930-as angol-iraki szerződés aláírása, amely korlátlan jogot biztosított Nagy-Britanniának fegyveres erői bevetésére és katonai egységek Irakon keresztüli átszállítására, valamint legitimálta a brit ellenőrzést. az ország olajipara. Faisal uralkodásának utolsó éveiben kapcsolatuk megromlott, a politikust elbocsátották a miniszterelnöki posztról.

A Sidqi Bekri (1936) által vezetett katonai puccs idején a brit nagykövetségen menekült, majd Egyiptomba menekült. A belpolitikai intrikák hatására Londonba küldték nagykövetnek, majd együttműködésbe kezdett a szaúdi királyi családdal. Szalah al-Din al-Sabbah 1938. december végi puccsát követően Nuri ismét Irak miniszterelnöke lesz. Igyekezett félreállítani I. Gázi királyt féltestvére, Zeid herceg támogatásával. Válaszul a következő év márciusában kampányt indítottak a kabinet vezetője ellen, pletykákat terjesztve Ghazi meggyilkolására irányuló állítólagos összeesküvésről, majd Nuri támogatóinak „megtisztítását” követte a tisztikarból. Az államfő 1939. április 4-i autóbalesetben bekövetkezett halála után Nurit nyíltan gyanúsították azzal, hogy köze volt a halálához. A királyi temetésen a tömeg azt skandálta: "Te leszel Ghazi vérének felelőse, Nuri". Az akkor még kiskorú új régens , Faisal II kezdetben Nuri befolyásolta.

A Rashid Ali al-Gailani vezette erők hatalomra kerülése után, akik elhatározták, hogy Németországgal szövetkeztek, a volt miniszterelnök 1941 és 1944 között kénytelen volt a britek által ellenőrzött Transzjordániába menekülni. de facto brit megszállás alá vezette a kormányt. A Nagy-Britanniával kötött új szerződés (1948) és az e dokumentum elleni tömeges tiltakozások brutális leverése után Nuri végleg elvesztette a lakosság támogatását. Ezt követően 1955-ben aláírta az iráni-török ​​és az angol-iraki egyezményt, amely a Bagdadi Paktum létrehozásának kezdetét jelentette . Az országban a munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomásának politikáját folytatta. Miután ezzel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia támogatását igénybe vette, fokozta az elnyomást belpolitikai ellenfelei ellen, és bevezette a média cenzúráját. Az iraki szuezi válság után meredeken megnőtt a lakosság elégedetlensége a Bagdadi Paktummal, tömegtüntetések és zavargások zajlottak országszerte: Bagdadban, Bászrában, Moszulban, Kufában, Najafban és Al-Hillben. Az ezt követő elnyomásra válaszul a britbarát rezsimmel szembeni polgári és katonai ellenállás egyesült. Az iraki és jordániai arab szövetség megalakulása válaszul az Egyesült Arab Köztársaság létrehozására és Nuri miniszterelnöki kinevezésére már nem tudta befolyásolni a politikai folyamatok alakulását, ami számára negatív volt.

Halál

A monarchia megdöntésének napján Nuri as-Said elbújt. Fiát, Sabah al-Saidot elfogták, megölték és Bagdad utcáin hurcolták. A holttestet leöntötték benzinnel, és a tömeg éljenzésére elégették. Al-Saidnak sikerült beszállnia egy csónakba, amely egy mólóhoz volt kötve a lakása közelében, és felmászott a Tigrisre . Régi barátja fogadta be. Nuri al-Said azonban megértette, hogy hamarosan idejönnek a lázadók, és női ruhákba öltözve próbált meg Bagdadon keresztül Iránba eljutni. A hadsereg főparancsnoka azt az információt kapta, hogy Nuri el-Szaid Bab al-Sarqi bagdadi negyedének egyik házában bujkált. Azonnal csapatokat küldtek oda, és megkezdték a keresést, de a volt miniszterelnöknek sikerült megszöknie. Átjutott az iraki fővároson, de a Szabadság téren az egyik tinédzser meglátta a női ruhák alól kilógó pizsamanadrágot. Kiabált, és azonnal as-Said köré gyűltek az emberek. Egy közeli katona habozás nélkül lelőtte az öreg miniszterelnököt. Egy másik verzió szerint Nurinak sikerült fegyvert ragadnia és öngyilkos lett.

Az egykori miniszterelnököt még aznap eltemették, de a feldühödött tömeg feldúlta a sírját, a politikus holttestét pedig Bagdad utcáin hurcolták, ahol felakasztották, elégették és megcsonkították, miután az önkormányzati buszok többször elütötték, mígnem felismerhetetlenné vált.

Források

• Batatu, Hanna: The Old Social Classes and New Revolutionary Movements of Iraq, al-Saqi Books, London, 2000, ISBN 0-86356-520-4
• Gallman, Waldemar J.: Irak Nuri tábornok vezetése alatt: My Recollection of Nuri Al-Said, 1954-1958, Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1964, ISBN 0-8018-0210-5
• Lukutz, Liora: Irak: The Search for National Identity, pp. 256-, Routledge Publishing, 1995, ISBN 0-7146-4128-6
• O'Sullivan, Christopher D. FDR és a Birodalom vége: Az amerikai hatalom eredete a Közel-Keleten. Palgrave Macmillan, 2012, ISBN 1137025247
• Simons, Geoff: Irak: Sumertől Szaddámig, Palgrave Macmillan, 2004 (3. kiadás), ISBN 978-1-4039-1770-6
• Tripp, Charles: Irak története, Cambridge University Press, 2002, ISBN 0-521-52900-X