Nuzhdikhin, Grigorij Ivanovics

Grigorij Ivanovics Nuzhdikhin
A Szovjetunió széniparának miniszterhelyettese
1978-1990  _ _
A kormány vezetője Alekszej Nyikolajevics Koszigin
Nyikolaj Alekszandrovics Tikhonov
Nyikolaj Ivanovics Ryzskov
Születés 1927. július 15. Ryazan Oblast , RSFSR , Szovjetunió( 1927-07-15 )
Halál 2019. augusztus 21. (92 éves kor) , Moszkva( 2019-08-21 )
Temetkezési hely Troekurovskoye temető
Házastárs Nuzhdikhina Anastasia Ivanovna
A szállítmány VKP(b) – SZKP
Oktatás Moszkvai Bányászati ​​Intézet
Akadémiai fokozat a műszaki tudományok kandidátusa
Akadémiai cím Egyetemi tanár
Díjak
Lenin parancsa Az októberi forradalom rendje A Munka Vörös Zászlójának Rendje A Munka Vörös Zászlójának Rendje
Jubileumi érem „A vitéz munkáért (katonai vitézségért). Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. SU Medal For Bátor munkáért a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg orosz érem Moszkva 850. évfordulója alkalmából ribbon.svg "A munka veteránja" érem
Az Orosz Föderáció elnökének tiszteletbeli oklevele Szovjetunió Állami Díj Shahter slava 1.jpg Miner Glory 2kl png.png Miner Glory 3kl png.png
Katonai szolgálat
Rang
Munkavégzés helye A Szovjetunió Szénipari Minisztériuma

Grigorij Ivanovics Nuzsdikhin ( 1927. július 15., Rjazani régió  – 2019. augusztus 21. ) - szovjet államférfi. Az orosz szénipar szervezője. A Szovjetunió Állami Díjának kitüntetettje, professzor, a műszaki tudományok kandidátusa. Tula régió díszpolgára [1]

Életrajz

1927. július 15-én született Sekirino faluban, Szkopinszkij körzetben, Ryazan régióban [2] . 1944-ben villanyszerelőként kezdett dolgozni a Kaliningugol tröszt bányájában Tula régióban. Ígéretes munkásként komszomol-utalványon a Moszkvai Bányászati ​​Intézetbe (ma a NUST MISIS egyik intézete ) tanult, ahol érettségi után bányamérnöki oklevelet kapott. Végigment a bányászati ​​csapat vezetőjének minden szakaszán - az asszisztenstől a telephely vezetőjén át a Tulaugol üzem vezetőjéig. 1969-ben a Szovjetunió Állami Díját ítélték oda a rendkívül hatékony technológia kifejlesztéséért és megvalósításáért, valamint a szénbányászat megszervezéséért.

1978-ban áthelyezték Moszkvába a Szovjetunió széniparának miniszterhelyetteseként, a gazdaságért és a személyzetért. Hatalmasan hozzájárult a moszkvai régió szénmedencéjének és az ország egészének széniparának fejlődéséhez, ügyesen ötvözve a termelési tevékenységeket a tudományos munkával. Számos tudományos ági programot irányított, nagy pedagógiai munkát végzett a Moszkvai Bányászati ​​Intézet bányászati ​​szervezési és irányítási tanszékének tanáraként.

1979-től 1987-ig a Coal folyóirat főszerkesztője volt.

I. rendű bányászati ​​vezérigazgató.

1990-től szövetségi jelentőségű magánnyugdíjas.

2019. augusztus 21-én halt meg Moszkvában. A Troekurovsky temetőben temették el [3]

Család

Felesége - Nuzhdikhina Anastasia Ivanovna (1926-2015). A moszkvai Troekurovsky temetőben temették el.

Fiai:

Díjak

Érmek:

Jegyzetek

  1. ↑ Tula régió díszpolgára . Letöltve: 2018. augusztus 19. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20.
  2. ↑ Híres rjazanyiak
  3. ↑ Gyászjelentés . Letöltve: 2019. augusztus 23. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 21.
  4. ↑ TulGU megörökítette a híres tudós nevét . Letöltve: 2019. augusztus 26. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 26..

Linkek