A névleges feszültség egy szabványos feszültségtartományból származó alapfeszültség , amely meghatározza a hálózat és az elektromos berendezések szigetelési szintjét.
A rendszer különböző pontjain a tényleges feszültségek kismértékben eltérhetnek a névlegestől, de nem haladhatják meg a folyamatos működésre megállapított legmagasabb üzemi feszültséget.
A villamosenergia-források és -vevők (generátorok, transzformátorok) névleges feszültsége az a feszültség, amelyre normál működés mellett tervezték. Az elektromos hálózatok névleges feszültségeit és a hozzájuk kapcsolódó villamos energia forrásokat és vevőket a GOST határozza meg.
Háromfázisú négyvezetékes vagy háromvezetékes 50 Hz, V váltakozó áramú rendszerek névleges feszültségeinek tartománya [1]
| 230 | 400 | 690 |
| Névleges feszültség |
Maximális üzemi feszültség |
|---|---|
| 3 | 3.6 |
| 6 | 7.2 |
| tíz | 12 |
| tizenöt | 17.5 |
| húsz | 24 |
| 35 | 40.5 |
| 110 | 126 |
| 150 | 172 |
| 220 | 252 |
| 330 | 363 |
| 400 | 420 |
| 500 | 525 |
| 750 | 787 |
| 1150 | 1200 |
Az elektromos generátorok , szinkron kompenzátorok és a teljesítménytranszformátorok szekunder tekercseinek névleges feszültségét 5-10% -kal magasabbra veszik , mint a megfelelő hálózatok névleges feszültségei, ami figyelembe veszi a feszültségveszteségeket, amikor az áram áthalad a vezetékeken.