Névleges feszültség

A névleges feszültség egy szabványos feszültségtartományból származó  alapfeszültség , amely meghatározza a hálózat és az elektromos berendezések szigetelési szintjét.

A rendszer különböző pontjain a tényleges feszültségek kismértékben eltérhetnek a névlegestől, de nem haladhatják meg a folyamatos működésre megállapított legmagasabb üzemi feszültséget.

A villamosenergia-források és -vevők (generátorok, transzformátorok) névleges feszültsége az a feszültség, amelyre normál működés mellett tervezték. Az elektromos hálózatok névleges feszültségeit és a hozzájuk kapcsolódó villamos energia forrásokat és vevőket a GOST határozza meg.

Szabványos feszültségtartomány

Beépítés 1000 V-ig

Háromfázisú négyvezetékes vagy háromvezetékes 50 Hz, V váltakozó áramú rendszerek névleges feszültségeinek tartománya [1]

230 400 690
1000 V feletti telepítések Számos névleges feszültség (legmagasabb üzemi feszültség) a hálózathoz és az elektromos energia vevőihez, kV [2]
Névleges
feszültség
Maximális
üzemi
feszültség
3 3.6
6 7.2
tíz 12
tizenöt 17.5
húsz 24
35 40.5
110 126
150 172
220 252
330 363
400 420
500 525
750 787
1150 1200

Az elektromos generátorok , szinkron kompenzátorok és a teljesítménytranszformátorok szekunder tekercseinek névleges feszültségét 5-10% -kal magasabbra veszik , mint a megfelelő hálózatok névleges feszültségei, ami figyelembe veszi a feszültségveszteségeket, amikor az áram áthalad a vezetékeken.

Jegyzetek

  1. GOST 29322-2014
  2. GOST 721-77