Noviciátus ( lat. noviciatus , noviciatus "új, tapasztalatlan", novus "új" szóból) - a katolikus egyházban az engedelmesség időszaka , vagyis a szerzetesrendbe belépő noviciátusok próbája .
A latin rítusban a noviciátus minimális időtartama 12 hónap, ez az általános rendszabályok betartásából és a saját maga által végzett lelki munkából áll egy kolostorban egy speciális „novícius mentora” irányítása mellett. A noviciátus letétele előfeltétele a szerzetesi fogadalomtételnek. A novícius a rend különleges, a világiaktól eltérő ruháit viseli, teljesíti a rend alapokmányát és aláveti magát feletteseinek, de bármikor elhagyhatja a kolostort és visszatérhet a világba, bár egy ilyen cselekedet a jövőbeni noviciátusba való felvétel elutasítása.
A kánonjog szabályozza a noviciátus elfogadásának, átadásának és befejezésének általános feltételeit, de a noviciátus életének konkrétabb jellemzői minden szerzetesi intézményre jellemzőek. A novíciusnak legalább tizenhét éves katolikusnak kell lennie, mentes a házassági kötelékektől és minden fogadalomtól. A noviciátus letételére megállapított határidő lejártával a hitközség rektora dönt a novícius további sorsáról - fogadalomtételre felvehető, a közösségből kizárható, illetve a noviciátus időtartama meghosszabbítható.
Pozitív döntés esetén az újoncnak "szakmát" kell adni - ünnepélyes átvételt a rendelésbe. Újonc válik teljes szerzetessé a tonzúra után .
A keleti katolikus egyházakban a noviciátus időtartama általában legalább három év.
Noviciátusnak is nevezik a kolostorban a noviciátusoknak szánt helyiséget.
Szótárak és enciklopédiák | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
Katolikus hierarchia | ||
---|---|---|
püspökség | ||
presbiterek |
| |
Diakónusok |
| |
Szolgák a liturgia alatt | ||
Konkrét feladatokhoz |
| |
A keleti katolikus templomokban | ||
Katolikus rendekben |
| |
Eltörölték |
|