A nitrosavak az RC(NO 2 )=NOH [1] általános képletű vegyületek .
A nitrosavak klasszikus szintézisének módszere a szubsztituált nitrometánok nitrozálása, ilyen szintézist először Meyer hajtott végre 1874-ben nitroetánokból, mint nitroalkánokból [2] :
A reakciót általában a nitrovegyület aci formájának nátrium-nitrit sóját tartalmazó reakcióelegy savanyításával hajtjuk végre.
A nitrosavak acil-aldoximok nitrálásával is előállíthatók :
Az acil-nitrosavak acil-aldoximok nitrálásával állíthatók elő, amelyeket metil-ketonok nitrozálásával nyernek:
A nitrosavak tautomerek az RCH(NO 2 )NO pszeudonitrolokkal, az egyensúly jelentősen eltolódik a nitrol forma felé. Az oxim szénatomján lévő elektronszívó szubsztituens miatt a nitrosavak savas tulajdonságokat mutatnak (ezért kapták nevüket), és lúgokkal vörös színű sókat képeznek.
Oxidálószerek hatására ( hidrogén-peroxid , peroxokarbonsavak, króm-anhidrid ecetsavban) a nitrosavak gem - dinitrometánokká oxidálódnak:
RCH(NO 2 )NO + [O] RCH(NO 2 ) 2A nitrosavakkal kapcsolatban a dinitrogén-tetroxid egyidejűleg nitrálószerként és oxidálószerként is működik, a vele való reakció trinitrometánok képződéséhez vezet:
Tömény kénsavval kezelve a nitrosavak a nitrogén-oxidot (I) leválasztják, karbonsavakat képezve [3] :
Közömbös oldószerben hevítve a nitrosavak salétromosavat hasítanak le, és nitril-oxidokat képeznek [4] :
Ez a reakció az utóbbi szintézisének egyik preparatív módszere.
Mivel a nitril-oxidok, mivel nagy reakcióképességű 1,3-dipoláris vegyületek, furoxánokká dimerizálódnak , az 1,3-dipoláris addíciós preparatív szintézisek során a nitrolsavakból általában in situ nyerik a nitril-oxidokat , 1,3-dipolarofilekkel keverve.