Borisz Vlagyimirovics Nekrasov | |
---|---|
Születési dátum | 1920. február 23 |
Születési hely | Rjazan , Orosz SFSR |
Halál dátuma | 1978. október 10. (58 évesen) |
A halál helye | Leningrád , Szovjetunió |
Polgárság | Szovjetunió |
Foglalkozása | költő, prózaíró, kémelhárító tiszt, százados |
Díjak és díjak |
Nyekrasov Borisz Vlagyimirovics (Rjazan, 1920. február 23. – Leningrád, 1978. október 10.) - író , költő . Háborús időben - kémelhárító tiszt, kapitány.
Rjazanban született 1920. február 23-án, Nyekrasov Vlagyimir Moisejevics író (álnév R. Volzhenin) családjában. Belépett a színházi intézetbe és a felsőbb pártiskolába. Verseket írt. Először 1941 szeptemberében jelent meg. A versek megjelentek a „Szülőföld őrségében” címlapi újságban és a „Közvetlen tűz” mellékletében. 1939 decemberében a Leningrádi Régió Viborg RVC-jébe hívták szolgálatra. Részt vett a szovjet-finn és a nagy honvédő háborúban. A háború első éveivel a 123. Lenin-rendi lövészhadosztály 272. gyalogezredének tagjaként találkozott. Tüzérként, fegyverparancsnokként, aknavetős ütegparancsnok-helyettesként részt vett a Karéliai földszoroson vívott harcokban. Miután 1942-ben elvégezte a rövid távú tanfolyamokat a Leningrádi Front 23. hadseregénél, a 152. harckocsidandárhoz küldték, a harckocsi-felderítő soraiba. Elhárító tisztként egészen a győzelem napjáig elment. Részt vett a leningrádi blokád feltörésében 1943 januárjában, 1943 tavaszán a Krasznij Bor (Tosnyenszkij körzet) melletti csatákban, 1944 januárjában Leningrád felszabadításában, a Karél-földszoros elleni offenzívában és Viborg felszabadításában. 1944 nyarán. A Leningrádi Front csapatainak támadása során az Oranienbaum hídfőtől 1944 januárjában megsebesült.
Leningrádban halt meg, az északi temetőben temették el
A díjak kartonja [1]