A Natchez Trace egy 665 km - es (440 mérföld) régi út az Egyesült Államok déli részén , amely összeköti Natchez (Mississippi) és Nashville városait, valamint a Cumberland , Tennessee és Mississippi folyókat . A modern kövezett autópálya három államon halad át: Mississippin , Tennessee- n és Alabamán , a legtöbbet az US National Park Service kezeli, és a történelmi útvonal mentén vagy annak közvetlen közelében halad.
Az évezredek során vándorló állatösvények láncolata alakult ki itt - szarvasok, bölények és ragadozók követték őket - rókák, prérifarkasok , farkasok , majd emberek (az első indiánok).
Az európai úttörők az indiánok után kezdték aktívan használni ezt a nyomvonalat. Az emberek eleinte csak egy keskeny ösvényen, láncban haladhattak, egyenként. Fokozatosan délnyugat felé haladva az angol-amerikai katonai különítmények új függő területeket alkotnak a nyomvonal melletti területeken, egyre nyugatabbra tolva az indiánokat. A francia és spanyol felfedezők Natcheztől ellenkező irányba, északkelet felé haladnak.
1700-1800 -ban az út katonai és gazdasági jelentőségre tett szert. A mozgás azonban továbbra is gyakran nehézkes volt, főleg nyáron gyakori árvizek, vizes élőhelyek, elviselhetetlen augusztus-szeptemberi hőség és közel 100%-os páratartalom idején. Különös veszélyt jelentettek a paraziták, a szúnyogok és a maláriát terjesztő szúnyogok , a mérgező kígyók, az aligátorok , a medvék, a farkasok, a pumák stb. Különösen veszélyes volt az átkelőhelyen a futóhomok és a láp . A többé-kevésbé az amerikaiak által fejlesztett útszakasz a Bayou Pierre folyónál ért véget .
Az amerikai csapatok 1801 óta szisztematikusan fejlesztik az út szállítási potenciálját, bővítik és részben aszfaltozzák az utat. 1809 -ben már kocsik is közlekedhettek rajta . Az észak és dél közötti polgárháború éveiben is nagy közlekedési jelentőségű volt az út. A háború után azonban az ország nyugati részén új utak építése, valamint a Mississippi hajózási közlekedésének fejlődése fokozatos hanyatlásához vezetett.