Naszirov, Hamrakul
| Hamrakul Naszirov | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Születési dátum | 1904 | ||||||||
| Születési hely | Jizzakh régió | ||||||||
| Halál dátuma | 1978. október 7 | ||||||||
| A halál helye | Jizzakh , Üzbég SSR | ||||||||
| Polgárság | Szovjetunió | ||||||||
| Foglalkozása | vállalkozó | ||||||||
| Díjak és díjak |
|
||||||||
Khamrakul Nasyrov ( 1904-1978 ) - a mezőgazdasági termelés megújítója, a "Moszkva" kollektív gazdaság elnöke, Jizzakh régió , Üzbég SSR , a szocialista munka kétszeres hőse ( 1957 , 1978 ).
Életrajz
1904-ben született a turkesztáni szamarkandi régió Jizzakh körzetének Suvangarlik falujában (ma az üzbegisztáni Jizzakh régió Sharaf-Rashid körzete), szegény dekhkan családban. Üzbég. Amikor az 1920-as évek végén az Üzbég Szovjetunió Szamarkand kerületében kolhozokat kezdtek létrehozni, azonnal csatlakozott az első mezőgazdasági artelhez Jizzakhban. Eleinte közönséges kollektív parasztként dolgozott, 1931-től az „Október 10 éve” kolhoz állattartó gazdaságának vezetője volt.
1944-ben a Malenkov kolhoz (1957-től a moszkvai kollektív gazdaság) elnökévé választották. Elnöki munkája során a kolhozot a lemaradóktól a haladókhoz hozta. Már 1945-ben, alig egy évvel Naszirov elnökké választása után, a háború éveiben először a gazdaság növelte a gyapot, a gabonanövények, a zöldségfélék hozamát, és nőtt a tejhozam. A kormányzati ellátási tervet minden tekintetben túlteljesítették. A munkanap díja megduplázódott, így a kolhozosok keresetük nagy részét a Győzelmi Alapba adták. 1947-ben csatlakozott az SZKP-hez.
1950-ben a kolhoz 15 szomszédos gyenge gazdaságot vett fel. Hamarosan az egyesített kolhoz hozama hektáronként 17-ről 35 centner gyapotra emelkedett. A köztársaságban az elsők között, a Nasyrov kolhozban alkalmazták a gyapotvetés négyzetfészek módszerét és a szántóföldek gépesített művelését két irányban. 1956-ban a hektáronkénti gyapottermés 6 centivel haladta meg az előző évit. Az év végén a kolhozot úttörőnek nevezték el, és Lenin-renddel tüntették ki.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1957. január 11-i rendeletével a szovjet gyapottermesztés fejlesztésében elért kiemelkedő sikerekért, a tudományos vívmányok és a legjobb gyakorlatok széles körű felhasználásáért a gyapottermesztésben, valamint a magas, ill. A nyers gyapot stabil hozama miatt Nasyrov Khamrakul elnyerte a Szocialista Munka Hőse címet a Lenin Rend kitüntetésével és a „Kalapács és sarló” aranyéremmel.
A gazdaság évről évre nőtt és erősödött. Az elnök nem hagyta abba az új munkaszervezési formák keresését. Naszirov még az 1960-as évek elején közvetlenül a hozamtól tette függővé a kollektív gazdálkodók keresetét, az egyesek által ebbe fektetett munkaerő mértékétől: bevezette az önfinanszírozást a brigádokban. 1967-ben az elnök kezdeményezésére a kolhoz megkezdte a szűzföldek - korábban kihasználatlan sivatagi és száraz területek - fejlesztését. A kolhoz már ősszel elsajátította az első 300 hektárnyi szűzföldet.
A kolhozban, mint szerteágazó gazdaságban az állattenyésztés is aktívan fejlődött, új, gépesített gazdaságok épültek, nőtt a takarmánynövények hozama. Már 1970-ben a lucerna hozama 30 centnerrel nőtt hektáronként, a silókukorica - 150 centnerrel, a takarmányrépát pedig háromszor többet kezdték betakarítani. Egészen a közelmúltig a veszteséges állattenyésztés nyereségessé vált. A tizedik ötéves tervben (1976-1980) a hús átlagos éves termelése 2,5-szeresére, a tejé 2,4-szeresére nőtt az előzőhöz képest. Később Nasyrov javaslatára sertéstenyészteni kezdtek, 1971-től kezdve a gazdaság évi 800 centner sertéshúst termelt.
Az 1970-es évek közepére a kolhoz állománya 16-szorosára nőtt a kolhozban. Jelentősen nőtt a gyapot, a kukorica, a répa és más mezőgazdasági növények termése. A kolhoz évente 10-11 millió rubel bevételt kezdett kapni. A kolhoz már 1975-ben 100 hektár öntözött területre 900 centner húst és 340 center tejet termelt.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1978. február 20-i rendeletével Nasyrov Khamrakul megkapta a Lenin-rendet és a második „sarló és kalapács” aranyérmet.
Aktívan részt vett a társadalmi és politikai életben. Megválasztották a Szovjetunió V. összehívású Legfelsőbb Tanácsa (1958-1962), az Üzbég Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, valamint a Munka Népi Képviselők Területi és kerületi Tanácsa helyettesévé.
Állandóan a kolhozot vezette 34 évig, élete végéig. Szakemberek százait képezte ki a mezőgazdaság számára. 1978 őszén Khamrakul Nasyrov a pályáról egyenesen a kórházba került, ahol október 7-én meghalt.
Díjak
5 Lenin-renddel (1950.01.16., 1957.11.01., 1971.08.04., 1973.10.12., 1978.02.20.), a Munka Vörös Zászlója Renddel (07/07) tüntették ki. 1950. 05.), érmek, köztük 2 „Munkavitézségért” (1946. 01. 23.; 1965. 03. 01.), a Szovjetunió VDNKh érme.
Memória
Jizzakh egyik iskolája Khamrakul Nasyrov nevet viseli.